Comics vs Manga part I. by Yella

Az elmúlt években divatban jöttek a képregény filmek és egyre több összehasonlítás születik a „DC vs Marvel” kérdéskörben. A manga és a comic egymásnak eresztésére is láttam már példát, de ez a mangák népszerűségének hazai csökkenése, undergroundba való visszaszorulása miatt már nem közkedvelt téma a magyar bloggerek körében. Mégis úgy gondolom, hogy érdemes a két stílust egymással összehasonlítani, mert itt azért nagyobb eltérések vannak, mint a fent emlegette két nagy nyugati rivális kapcsán. Ráadásul nem sokára érkezik a Ghost in the shell amerikai filmes feldolgozása is (aminek minősége jelen pillanatban kétséges, de biztatóbbak a trailerek, mint a DB esetében voltak) szóval némi aktualitása is van a dolognak. Elöljáróba még annyit, hogy általánosítani fogok és ebből kifolyólag kivételek vannak, voltak és lesznek.

Képtalálat a következőre: „comic vs manga”

Színes, szagos vs. fekete, fehér

Talán a legfontosabb eltérés a formanyelvben keresendő, és itt nem csak arra gondolok, hogy a comics általában színes, a manga meg fekete-fehér. Már a panel használat is eltérő, még a kötetek sem azonos helyen nyílnak (japánék – ellentétben nálunk – hátulról előre fele és jobbról, balra olvasnak), illetve a comicsokban rendszerint sokkal több a narratíva és a párbeszéd is, mint a mangában. Utóbbira inkább magára a képekre hagyatkozik: filmszerű, mozgás illúzióját keltő ábrázolásmódjával, amire sebesség vonalakkal még inkább rásegítenek az alkotók. A panelkezelés is lazább, nem ritka a záróvonalakon átívelő figurák. A szereplők is egyszerűbbek, karikaturizmusba hajló ábrázolást kapnak az esetek többségében (főleg, ha heti mangáról van szó), mint amilyen általában a comicsokban megszokott. Ugyanez igaz a hátterekre is. Az érzelemábrázolás, a gesztikuláció is túlzóbb, mint amerikai képregényekben. Szóval az olvasó ízlésétől nagyban függ, hogy egyáltalán melyik stílust képes befogadni, netalán elviselni. Viszont azt is ki kell hangsúlyozni, hogy egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más. A maga módján mindkét formavilág egyenértékű.

Képtalálat a következőre: „comic vs manga”

Csapat vs. egyén

Egy-egy comicon rengetegen dolgoznak. Rendszerint más-más ember az író, a rajzoló, de még a színező is és ez a csapat füzetről füzetre változhat, cserélődik. Bevallom őszintén, engem ez a minőségingadozás bosszant, mert egy sorozaton, idősíkon belül is eltérő egy-egy szám értéke. Ott van rögtön az Uncanny X-men, aminek öt különböző stílussal megáldott főrajzolója van és természetes, hogy nem mindegyik ábrázolás mód fog bejönni az olvasónak. Ráadásul a történetvezetés sem konzisztens, gyakran keverednek önellentmondásba. Ez is egy olyan probléma, amin vagy túllendül az ember, vagy nem. (Ahogy már jeleztem én az utóbbi kategóriába tartozok.) A mangákat ezzel szemben egy fő alkotója van, aki az író és a rajzoló is egyben. Persze vannak neki asszisztensei, de a koncepció oroszlán részéért ő felel (meg persze sok múlik a szerkesztőn és az olvasók véleményén is, különösen, ha Shounen Jump-ban alkot valaki). Ebből következik, hogy a végeredmény is koherensebb lesz. Azt artok drasztikusan nem változnak fejezetről fejezetre, ahogy a történetvezetés is egy konzisztens ívet ír le. Sokkal gyorsabban is készülnek, heti és havi mangák vannak.

Tinédzserek vs mindenki

A célközönség is más, hiszen a comicok azért nagyobbik hányada mind a mai napig fiatal, 12-18 éves fiúkat próbálják megszólítani. Persze, vannak felnőttek, illetve lányok/nők is a rajongó táborba – ahogy már a bevezetőben írtam- és történeteken is próbálnak az alkotók kicsit „komolyítani”, de azért mindenki tegye a szívére a kezét: a köpönyeges igazságosztók és szintén pizsamába rohangáló ellenfeleik nem egy komolyan vehető alapfelállás. A helyzeten még súlyosbít, hogy egyesek az alsó nacijukat a ruhájuk felett hordják (khm, Superman). Igen, sajnos az amerikai képregényipar nagy része leginkább a szupéhősös sztorikra épít. Ez olyan, mintha csak shounen és kisebb vérhányadban seinen manga lenne japánban és ezek is csak igazságosztós formában képviseltetnék magukat, vagyis nem létezne iskolás komédia, hárem, ecchi..stb. A mangák ebből a szempontból sokkal változatosabbnak mondhatók, hiszen szélesebb a célközönség, a fiataltól az idősig, a lányoktól a fiúkig mindenki megtalálja a kedvére való mangát. Még azok is olvasnak képregényeket, akik egyébként nem tartják magukat rajongóknak, ellentétben nálunk, vagy éppen az USA-ban. Japánban a nyomtatott sajtó 40%-át teszi ki ebből kifolyólag a mangák. Szóval a változatosság szempontjából objektíven is a japán képregény javára billen a mérlegnyelve a comicokkal szemben.

Képtalálat a következőre: „comic vs manga”

A nagy harc azonban itt még nem ért véget, folytatás még következik…

Advertisements

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Egyéb, Képregény, Manga, Yella | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s