Nyári szezon ’16 by Mona

Újabb szezon zárult le szeptember végével, és most meg is tartom évszakos értékelőm. Bár ami egy kicsit furcsa, hiszen augusztusban elmentem nyaralni, mikor mindent csináltam csak nem pihentem, és nem néztem animét sem 😀 Azért próbáltam behozni a lemaradást, és elég sok szezonális sorozatot bedaráltam.

Aktívan a kis kritikákat a facebook oldalamon lehet olvasni 😉

nyar-16

július 16. – Magi: Sinbad no Bouken, 2016, 13 epizód

Conozás helyett befejeztem a Magi: Sinbad no Bouken-t. Nagy Magi fanként nem is tudok rosszat mondani, csak annyit, hogy kevééés volt ez a 13 epizód. Kérem a folytit, mert akkor nem kell mangát olvasnom ^^
ajánlani nagyon erősen tudom, mert szép igényes a grafikája, az ostok is jók, az animáció meg majdhogynem tökéletes. Op-Ed páros felejtős, de ezt már megszokhattuk. A sztorit szeretem, eleve a Magi világáért oda vagyok, és Szinbád története is jó mert gyorsan halad, sokféle kérdés felvetődik, főleg társadalmi szinten, de még mindig eléggé olyan ez a 13 rész, hogy csak belekóstoltunk az egészbe, mutogatja magát, de így mint sorozat ezért nem állja meg a helyét, folytatást követel.
(azonban aki meg már fent van a Magi-vonaton, és olvassa up-to-date-en a mangát, az élvezni fogja)
szóval 7/10 – de csak azért nem kap többet, mert ez egy kezdés, és a kezdések mindig gyötrelmesek, és a 13 epizód nem alkot egy teljes megoldást, szóval csak a kóstolgatásába tudok belekötni, de ennyi.


szeptember 3. – Ao Haru Ride, 2014, 12 rész

Az elmúlt holnappan nem volt időm sok mindent nézni, de azért csak összejött. Miközben vártam, hogy a nyári szezonnak vége legyen egy régi művet vettem elő, az Ao Haru Ride-t.
Ezt az animét azért nem vettem elő korábban, mert pont mikor el kezdték sugározni, én már up-to-date olvastam a mangáját, és annyira tudtam, hogy mi fog történni, hogy egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Mostanra azért már kellő idő eltelt, így meg is néztem.
Azért jó nézni időnként ilyen egyszerű romantikus alkotásokat. A műfaj kedvelőinek biztos nagyon tetszene, én azért néha szkeptikus voltam, és időnként bosszantott- amit csak annak tudhatok be, hogy már túl öreg vagyok a 14-16 évesek szerelmi katasztrófáihoz.
Összességében az esetenként bravúrosan sz@r grafikával, animációval együtt végül is egy egész jó darabnak tartom. Romantikus, könnyed, magával ragadó, (vééégtelenül nyálas helyenként) és lesz második évad. Nem is mondok többet, még azt is tudom mi lesz benne, és ooooo lesz ám itt még katasztrófa.


szeptember 5. – Arslan Senki: Fuujin Ranbu, 2016, 8 rész

Nyáron befejeztem a The Heroic Legend of Arslan 2. évadát, és ismerve az elsőt, most sem csalódtam. Tök jó folytatás volt új szituációkkal és meglepő csavarokkal.
Egy-két problémám van vele, hogy a tömegjelenetek animációja továbbra is botrányos…. A sztori meg még mindig nem igazán halad. Nem tudom mennyire hű a sztori a valósághoz, de azért már felpöröghetne 😀 Ennek ellenére még mindig élvezem, és várom a harmadik évadod.
Olyan közép jó, és mivel egyedi is ezért 7/10 a számomra, de azért kell türelem mellé. Nem egy ninja háborúról van szó


szeptember 7. – Nanatsu No Taizai, 2014, 24 rész

Ígéretemhez hűen megnéztem a Nanatsu no taizai-t, avagy The Seven Deadly Sins-t. Kész felüdülés volt végre egy 24 epizódos sorozatot nézni a nyugger 12-k helyett. Meglepődésemre nem azt adta, amit eredetileg vártam tőle. Valahogy teljesen másra számítottam: egy Sámán Király, vagy DB szintű agyonnyúzott, és elcsigázott, izomagyú shonenre, de nem, mert egy bizonyos nosztalgia lengte be a szobám a sorozat nézése közben, de az nem a megtűrt régi szép idők voltak, hanem egy kellemes, mosolygós visszaemlékezés, ami jó érzéssel tölt el.
A cucc nem merített nagyot, nem volt mély filozófia, amin sokat időztünk volna, nem rágcsáltunk eszméket és társadalmakat, így tényleg csak a szórakozásé maradt a főszerep. (Amit egy kicsit bánok, de majd talán a második évadban JAH, meg kérek több mesét! Semmit nem tudok a világról, hogy mi miért, és hogyan és ez mélyen frusztrál)
Animáció szempontjából igényes, látványos és változatos volt, tetszett. Gyakorlatilag az élénk, vibráló színeivel kisütötte a szemem, annyira régen néztem ilyet.
De ennyi. Láttam már jobb shonent, de még több rosszat, és egyáltalán nem bánom, hogy rászántam az időt. A jövőben remélem lesz valami érzelmi mélypont. Én vágyom rá.
7.5/10


szeptember 9. – Tamako Love Story, 2014, movie

úúúúú. NA! Ez kellett nekem. Így is tök frusztrált vagyok az egyetemi évkezdés miatt!
Valahogy még mindig nem találtam meg a nekem való animét az idei nyári szezonból, így várva még kb 3 hetet a sorozatok befejezéséig, most megnéztem a TAMAKO LOVE STORY filmet. A sorozatot már korábban láttam és imádtam. És most is cuki volt és egyáltalán nem untatott.
A sorozat folytatásaként, gyakorlatilag azt a kis könnyed romantikus szál felszínre emelik, ami a sorozatot végig kísérte. Végre megtörtént az amire az egész 12 rész alatt vártunk, és jaj, hát én nagyon olvadok tőle. Mondom, nekem ez pont jókor jött, mert totál depressziós voltam a tanulmányaim miatt. Ráadásul szép a megvalósítás. Nem azt mondom, hogy a karakterdesign olyan “hű, de egyedi” lenne, de az animáció és az effektek komolyan gyönyörűek voltak, főleg HD-ban. Abszolút megérte megnézni, de csak a sorozat után ajánlanám. Az is hozza ezt a szintet meg a hangulatot, szóval csak hajrá!


szeptember 11. – Kimi no Na wa., 2016, movie

IIIIISSSSTEEENNNEEEMM! De boldog vagyok, hogy meg tudtam nézni a Kimi no Na wa.-t főleg, hogy alig egy hónapja mutatták be a nagy közönségnek.
Totálisan elájultam tőle, nem hogy a grafikája, de a sztorija miatt is.
Igen, ez sem az a látványos harcos véres cucc. Viszont annyira szép, lágy… jó, kimondom, ROMANTIKUS darab…
Volt benne egy nagyon szép bölcsesség, ami igazából egy hagyományból, vallásból ered, ami olyan szépen megmozgatja az egész történetet. (a probléma okozója, de egyben megoldása is, és nagyon filozofikus, szóval nekem végképp bejött) Rengeteg vicces elemet tűz a film a percei közé, de igazából az a tipikus romantikus szorongás a meghatározó, mert legyen benne vicces vagy kiborító elemek benne, az a sírós szurkolás végig megmarad, és tűkön ülve néztem azt a 140 percet. Nem bírtam magammal. Nagyon bejött a sztori! És akkor még ott van a kiváló grafika, egy nagyon jó OST választás, dalok, meg minden. Ez komolyan egy remekmű.
AJÁNLOM (bár lenne már hozzá magyar felirat, mert anyámmal tuti megnézetem..)


szeptember 13. – Kanojo to Kanojo no Neko: Everything Flows, 2016, 8 rész

Kanojo to Kanojo no Neko, vagyis a She and Her Cat: Everything Flows volt a következő sorozat amit befejeztem. Ez valóban nem nagy teljesítmény, én is belátom, hisz 4 db 8 perces részből állt. De messze még a nyári szezonnak a vége.
Történetünk egy öreg cica szemszögéből zajlik, ami mindössze általános dolgokat sorol fel. Általánosakat, és egyben szívfájdítóakat. A hétköznapisága annyira őszinte és egyszerű, hogy ezért lábad az ember szeme könnybe. Nyilván nem arról van szó, hogy “jaj ma tonhalat kaptam”, hanem igazából mekkora szeretettel gondol és tekint a gazdájára, kinek az életének jelenlegi szakasza igen sok megpróbáltatáson megy keresztül. A cica monológja szól végig, ami nagyon mélyenszántó.
Grafikailag helytálló, nem volt semmi extra e téren. A zenei választás nagyon jóra sikerült, tehát a megcélzott élményt nagyon jól át is adja.
És igen, ez sem azokat az izgalmas shonen filmeket képviseli.
BOCSI, most azokhoz nincs kedvem xD


szeptember 15. – Hoshi no Koe, 2002, 1 rész (OVA)

Hoshi no Koe lett a következő. (Voices of a Distant Star)
Nagyon érdekes a történet a megnézés kapcsán, mert a mangát olvastam korábban, majd néztem meg az OVA-t. Bár általában anime párti vagyok, most a mangának adom a voksom.
Sokkal jobb volt, és nem csak azért mert az animében jobban kiütköztek a nem reális jövőbeli sci-fi elképzelések (ami 2000-s éveket nagyon jellemezte), sem azért, mert egy nagyon házilag készült animációval rendelkezett, hanem mert a manga sokkal árnyaltabban és a számomra sokkal befogadhatóbban adta elő a történetét, a konfliktust.
Azonban bele tudnék itt most sok mindenbe kötni. Túl sok mindenbe, hogy őszinte legyek, de ez mind olyan dolog, hogy ha elkezdeném, jönne a következő és az azután és így tovább, és kész is az 2800 szavas esszém. Nem kezdek bele. 24 perc alatt nehéz csodát alkotni, nyilván kukacoskodni így meg még könnyebb lenne.
Maradjunk 5/10-nél az animének és 6.5/10 a mangának – a megvalósítás befejezetlen és nyers. De az alapkoncepció nagyon jó. Milyen is lehet egy olyan távkapcsolat, amiben az egyik fél pár fényévtávolságra elillan.. upsz spoiler.


szeptember 18. – Shirobako, 2014, 24 rész

a 24 részes Shirobako-t néztem az elmúlt napokban.
Bevallom régebben magam is kacérkodtam az anime készítés, de jobban mondva az animációs munkafolyamatok gondolatával. Ez az anime most tök élvezetesen mutatta be a készítők világát (színezve egy személyesebb szállal). Nagyon tetszett, élveztem.
Igazából ez egy annyira réteg sorozat, hogy akit nem érdekel a készítési folyamat, annak munkálatai, stb, akkor nem érdemes belevágni. Azonban ha mégis, akkor ezt nagyon is ajánlom, mert tényleg jól és frappánsan mutatja be a képernyő másik oldalát, a készítő oldalt.
De ennyi.
Nem kell kitérni grafikára, meg ezekre, eleve eléggé sztenderd szinten mozgott, de ott is széles skálán, de hát eleve a készítésről van benne szó. Nem érzem, hogy másnak kellett volna lennie
szóval nekem 9/10


szeptember 21. – Servamp, 2016, 12 rész

nagy meglepődésemre a nyári szezonból a Servampot fejeztem be először 😀 (közben annyi anime ejtett pofára, mert azt hittem, hogy vége, gyorsan meg is néztem a részeit erre meg van még 1. juhé..)
na de vissza az alanyomhoz. A servamp arról szól, hogy a vámpírkáknak szükségük van egy Évára, mert csak azok vérét ihatják meg, és onnan jön az erejük. Gondoltam én ezen a ponton hogy ilyen fate/stay/nigth/zero/mittudoménmi stílusba megyünk át, de nem. Komoly életfilozófia boncolgatásába kezdtünk. Mondjuk ezzel nem mentünk mélyre, ezáltal messzire se. De alapgondolatnak nem volt rossz és tetszetősen köré építették a cselekményt. Csak a végét ne rontották volna el. A sorozatnak nagyon nem vált a javára hogy csak 12 részes, ezért (főleg az utolsó epizód) nagyon ‘mi-a-franc-történik-és-miéééért’ életérzést keltette. Nagyon sajnálom így összességében, nagyon jó alap volt, és ha a vége nem is lett átlagon felüli mégis egy 7/10-re értékelném a grafika, a hangulat meg tényleg az ötletért (komolyan vehető volt, na). Második évad nem kell hozzá, inkább egy legalább 24 részes remake. De azonnal!


szeptember 25. – Amaama to Inazuma, 2016, 12 rész

Amaama to Inazuma-nak is vége lett. Nagyon szerettem hétről hétre nézni ezt a kis főző animét, mert olyan egyszerűen fogalmazott meg különféle recepteket, hogy a kicsiny főzőtudományommal adaptálni is tudtam őket. Ráadásul a főszereplő trió is nagyon szerethető volt, és grafikailag is csak ritkán tért el a tökéletestől. Könnyű kis slice-of-life, tudni lehet hogy mire számítson az ember és azt meg is kapja. Gyakorlatilag ennyi.
8/10


szeptemer 26. – Shokugeki no Souma: Ni no Sara, 2016, 13 rész

emlékszem, mikor kétszer kellett neki futnom az első évadnak, de nagyon beleestem, és voálá, itt a második évad!
Shokugeki no Souma: Ni no Sara
Ugyanazt a hihetetlenül igényes szintet hozta, mint az első évadban. Iszonyatosan jó ételek, technikák, konfliktusok, karakterfejlődések, próbatételek övezték ezt a pörgős évadot, én meg nem győztem várni a heteket, hogy egy nyavalyás rész kijöjjön. Nagyon hosszú 13 hét volt a számomra, de ez az anime megérte a várakozást megint. Nem csalódtam, boldog vagyok. Már most akarom a 3. évadot!
Folyamatosan azon gondolkozom, hogy miért ne adjak ennek az animének 10/10-t, de nem találok kivetni valót. Nem hanyagolja a mellékkartereket. A főhős mellett, még azok is fejlődnek. A főhősnek nincs sima útja. A különböző főzési stílusokat aprólékosan bemutatja. Nem untat, a 24 perc 100%-san ki van töltve, nem húzza az ember agyát. Szép a grafika, a design, az animáció. A komolyságot pont jókor töri meg egy-egy poénnal. A zene is jó választás. Nincs grafikai kilengés. Nem tudok semmit sem mondani, ami miatt ez az anime rossz lenne! Nagyon frusztráló!


szeptember 27. – Kekkai Sensen, 2015, 12 rész

újabb anime esett be a kiskapumon, pedig párszor már bezártam előtte. Ez most a Kekkai Sensen, és örülök hogy beesett.
Az elmúlt időszakban kezdtem elkeseredni, hogy 12 rész alatt nem lehet normális animét csinálni, de mostani alanyom rácáfolt erre. Igenis jó volt, részletes, látványos, értelmes és meg le is zárta a sztoriját. Annyi bajom volt vele, hogy lehetett volna egy kicsit látványosabb is akár, mert helyenként megvillantotta a grafikai tudását, de nem végig. És ezt nagyon szomorúan vettem tudomásul.. (főleg a végén, ahol egyre többször nem stimmelt a karakterdesign) de nem csüggedtem miatta, hiszen a sztori a maga sci-fibe áthajló még is helyi fantasy világával teljes mértékben kielégített.
Nem nagyon akarok spoilerezni, így nem nagyon megyek bele a sztoriba, de nagyon jó volt. 12 részhez nagyon jó. Nyilván ha huszon akárhánnyal dolgozik, akkor lehetett volna egy kicsit mélyebb, bonyolultabb, de az már nagyon feltételes mód. Ez így ebben a formában ügyesen megállja a helyét.
Továbbá ki kell emelnem az openinget, mert komolyan végig néztem minden epizód elején, mert iszonyatosan tetszett, és a dalszöveg is nagyon illett a sorozat hangulatához. Ha valamit akkor azt nagyon ajánlom megnézni, ha még nem látta valaki. Továbbá az OST-k is feltűnően jók voltak. Jellegzetes és változatos, pont a hangulathoz illő, én nagyon éltem.
Meg is érdemli a 8/10-t. Ennél jobb már csak akkor lenne, ha kb 25-50 részen keresztül nézhettem volna.


szeptember 29. – Brotherhood: Final Fantasy XV, 2016, 5 rész (ONA)

mi került most ide? Brotherhood: Final Fantasy XV
imádom a FF-t, főleg a 7 óta, és bár nincs lehetőségem a játékokkal játszani, a kikerült filmeket igyekszem valamilyen módon megnézni. Most ezt 5 epizódos szösszenetre sikerült bukkannom.
Nagyon tipikus plussz dolog, csak fanoknak, ráadásul csak 2D-vel készült. De a szintjét hozta harctéren. Nyilván csak egy melléktörténet, igazából visszaemlékezések sorozata, így sztoriól nem is lehet beszélni. Animének egy közepes színvonal, de egy kis időtöltésnek jó volt. Egy epizód még csak 20 perc sem volt. Igazából semmi rendkívüli nem maradt meg belőle.
6/10


szeptember 30. – Kingsglaive: Final Fantasy XV, 2016, movie

De ha már szóba került a FF XV, akkor feltétlenül be kellett pótolnom a melléktörténetet feldolgozó filmet is, tehát így jött utamba a Kingsglaive: Final Fantasy XV is
Ez viszont már nagyon komoly 3D-s grafikával készült film volt és komolyan elgondolkoztam azon, hogy ha ilyen filmeket tudnak készíteni, akkor minek vannak még hús-vér színészek. Jó, időnként tényleg érződtek a játékra jellemző mozdulatsorok, kamera állások, de az animáció, az effektek, minden gyönyörű volt. Részletes és látványos. Komolyan néha elfelejtettem figyelni hogy miről szól a sztori, mert csak azt néztem, ahogy látványosan pusztul a környék. (meg meg is állapítottam, hogy meg van az évi sci-fim a sok űrhajó és robot harcoktól)
Ahogy mondtam, ez is egy mellék szálat dolgozott fel, ami miatt gondolom nem lehetett olyan drámaira venni a történéseket. Mármint itt arra gondolok, hogy a főeseményeket olyan mélyen nem befolyásolták, de még így is a fő(bb) szereplőknek a drámája átjött.
Zenei hatások nagyon jók voltak, és szerintem szépen összeállt az egész.
Ahogy ismerőseim mondanák: Egy bizonyos szint felett már nem megyünk bizonyos szint alá. És nagyon igazuk van.
8/10


október 2. – Haruka Naru Toki no Naka de: Hachiyoushou, 2004, 26 rész

hogy én sosem értem meg hogy miért nézek meg még mindig ilyen sorozatokat.
De hogy miért is volt ez ennyire tipikus? Elmondom
Alapvetően nem túl szép, jellegzetes személységjegyeket mellőző, de mindenkihez kedves és naiv főhősnő- pipa
Legalább 5 tagú férfi hárem (köztük az igazi, a kedves, a szexi, az okos, az elérhetetlen stb) – pipa
főhősnőnk van egy legjobb barátnője/ random támogató női karakter – pipa
egyszer spontán elájul a főhősnő – pipa, sőt nagyon sok pipa, mert nem egyszer ájult el csak úgy.
szexi férfi ellenség, akiről nem derül ki hogy miért gonosz, de nagyon sajnáljuk ezért megmentjük – pipa
random ellovaglások az estében – pipa
a főhősnő sosem teszi azt amire kérik (pl maradjon ott) – pipa
random erőnövekedés, nem tudjuk miért – pipa

ehhhh… elfáradtam.
szóval, igen, elég klisés volt, amivel nem lenne baj, ha eredetien dolgozná fel a klisét. Na jó, egy 2004-es darabról beszélünk, akkor ez még nem lehetett annyira klisés, mint most 2016-s szemmel, ezért már lassan kezdem is megsajnálni, hogy fikázom.
Az animációról és a grafikáról nem is akarok beszélni, mert olyan rossz minőségben néztem meg, hogy az egészből csak pixel kockákat láttam úgy az anime 50%-ban főleg ha a karakter csinált is valamit.
Mindenesetre azt tudom, hogy hiába van még 2 évad, BIZTOS nem fogom megnézni (egyhamar).
Amúgy meg csak engem emlékeztetett az alaptörténete a Fushigi Yuugi-ra? (ez az “átkerülök egy másik világba” filozófia nagyon felkapott dolog lehetett, pedig sem a rendező, sem az író nem azonos, csak a világ az… Ki éti ezt?) De FY legalább jobb volt. Itt a főhősnőnek még meg sem kellett a háremjét keresni, csak úgy megjelentek. Egy városon belül. Mind. Nahát.
Na elengedem ezt a témát. 5/10 és tűnés.


október 4. – Hibike! Euphonium, 2015, 13 rész

Fogalmam sincs, hogy ebbe hogyan futottam bele, de sikeresen megtettem, és nem bánom, őszi szezonban jön a második évad.
Nagyon fura érzésem volt ezzel az animével kapcsolatban, mert ahogy néztem, folyamatosan más-más animékre emlékeztetett. Egyszerre volt Shigatsu wa Kimi no Uso, Sakamichi no Apollon, True Tears, Whiplash meg ilyesmik. Összességében egyetlen egy dolog miatt maradt hiányérzetem, mégpedig a zene miatt. Sosem hallgattunk végig egy koncertet sem, meg gyakran ugyanaz a dallamok kerültek elő, de a mozgás sem volt a zenére igazítva. Tehát egy nagyon mély zenehiányom volt, de összességében ez nem volt annyira para, hogy ne nézzem végig.
Minden más teljesen okés volt. Tetszettek a karakterek, azok személyisége (főleg a főszereplő, az nem egy szokványos figura volt) A design is nagyon jóra sikerült, az animáció és a színezés nagyon bejött.
Azonban van egy tény ami nagyon meglepett. Ugye készülnek sorozatok, filmek, főleg sport kategóriában, mikor akarva akaratlanul kinőnek azok a bizonyos yaoi antennák. Na MOST IS KINŐTTEK! Csak a főhősnőknél. Alig akartam elhinni, amit látok, de a vak nem veszi észre hogy ezek flörtölnek. Nagyon zavarba ejtő volt, de szakadtam a nevetéstől.
Illetve a tanár karaktere hihetetlen volt. Én csak lestem ezen a mosolygós szadistán. Tök mindegy mikor, de ha ő megjelent már egyből jobban figyeltem hogy mi történik. Komolyan imádtam.
Kíváncsi vagyok, hogy hogyan megy majd tovább a sorozat, ezért mindenképpen vevő vagyok az őszi évadra.
Így kap egy 8/10-t tőlem.


október 5. – Orange, 2016, 13 rész

A havi shoujo animém is megvolt az Orange képviseletében.
Azt kell hogy mondjam, nem csalódtam, mert azt kaptam, amire számítottam. De hogy valóban az-e a jó? háááááát.
Ha az lenne a kérdés, hogy ajánlanám-e, mert az illető egy romantikus, síros nem túl hosszú animét keres, biztos rávágnám, hogy igen. DE! Hogy semmi rendkívülit nem mutatott, az is biztos.
Tipikus karakterdesign, tipikus zene, tipikus színezés, tipikus színhasználat… Komolyan, a legfeltűnőbb eleme az a grafikai ingadozás volt a sorozat második felében, mikor élmény volt olvasni a fórumokat, ahogy a többiek külön kiemelték a nagyon béna jeleneteket. Az a része tényleg jó volt, én is jókat nevettem.
De összességében a találkozásom az animével olyan volt, mint elmenni a cukrászdába kérni egy epres tortaszeletet. Tudod mit akarsz, meg is kapod, nagyon örülsz neki, de ennyi.
(jah, am a sztori egész jó volt, főleg az alapkoncepció csak gyűlöltem a főszereplőket és persze az ő lezárásukat)
6/10


október 6. – Fukigen na Mononokean, 2016, 13 rész

Fukigen na Mononokean az őszi szezon egyik nagyon várt darabja volt a számomra.
Egy átlagos középsulis srác belefut egy yokaiba, ami annak rendje módja szerint meg is szállja őt. Persze főhősünk ettől piszok rosszul lesz, ezért felkeres egy ördögűzőt, aki új oldalról mutatja be neki a yokaiokat, és azok világát. Indulhat a kaland! Jupi!!
Nagyon tetszik ez az alapgondolat, mert yokaiok világát nem sokszor mutatják be a sorozatok, és ha mégis, akkor annak felépítése, érzékeltetése mindig másként történik. Hol bűnbarlang, hol ilyen vattacukor város. Itt most a második volt az aktuális, tehát a város nagyon vibráló, álomszerű volt, – egyben igen vicces is.
Magával a sorozattal viszont volt egy kis problémám. A 13 rész java epizódikusan zajlott, ami az érdeklődésemet korántsem keltette fel. Végig vártam, hogy legyen valami egyetemes értelme a dolognak de nem lett, és meg az utolsó pár rész “hatalmas” érzelmi katarzisa sem változtatta meg erről a véleményem. Összességében csalódtam emiatt.
Magvalósát szempontból viszont semmi komoly bajom nem volt vele. A grafika nem ingadozott, a design egyszerű, nem szokatlan a szemnek. Igazából semmi rendkívüli. Olyan közepesen jó. Ezért 6/10


október 7. – Re:ZERO -Kara Hajimeru Isekai Seikatsu-, 2016, 25 rész

Egy vallomással tartozom… a Re:ZERO-t már megnéztem legalább másfél hete… viszont nem bírtam magam rávenni, hogy megírjam az értékelőjét.
Ez a sorozat, olyan mélyre taszított, hogy komolyan mély fájdalmakat éltem meg tőle. Főleg, ha meghallom azt a creepy hangot (igen az 03 trackra gondolok a Call of the Witch-re) egyszerűen befutnék az ágyam alá, és sírnék. Nagyon rossz volt, de abban a jó értelemben, mert olyan cukin a teljes kiborulásra kárhoztatott, melyre utoljára a Berserk volt képes.
Akinek idegen lenne az alapsztori: Egy átlagos gamer srác átkerül egy jópofa fantázia világba. És mivel full-kretén, persze, hogy meghal ÁÁÁMM mindig vannak safe-poinjai, ahonnan újra kezdi a kalandot. És küzd. És csomószor meghal. Nagyon sokszor. Túl sokszor. És senki nem emlékszik arra, ami történt a halála előtt.
Nekem nagyon tetszett az alapsztori, és ahogy haladt előre, az is iszonyatosan bejött. Főleg úgy, hogy nem csak egy 10-en akárhány részről van szó, tehát nyugodtan – de nem elnyújtva – dolgoztak a sztorin.
Nagyon jó animáció, egyedi karakterdesign, jó háttérzenék, megfelelő op-ed páros, minden.
Emlékszem az anime közepén volt a katarzis, ami eléggé vízválasztó volt, mert a főhős emberileg egy próba elé lett állítva. NA AZT A MÉLY DEPRESSZIÓT!! Én konkrétan, némítva néztem mert túl sok volt. Utána meg persze a rózsaszín takarómba ültem egész éjjel konkrétan a kiborulás szélén. Tehát igen. Sok érzelmet kiváltott belőlem. És ezt élveztem? Hát jobban, mint a közép jó/rossz cuccokat.
Persze nyilván volt egy-két hiba, ami böki a csőröm, mint pl bizonyos szerelmi vallomások (igen mind a kettőtől a falnak megyek), de ezek annyira nüansznyi dolgok, melyek eltörpülnek a totál érdekes világ felépítése mellett.
Nagy bánatom, hogy kissé elvágták a sorozatot, így várhatom a második évadot.
De addig is slisszoljon el a 9/10-vel, és meg nem akarom hallani azt a Track 03-t….


október 8. – Tales of Zestiria the X, 2016, 12 rész

Yella nagyon ajánlgatta nekem a Tales of Zestiria the X-t és sok nézegetés után csak belevágtam. (pedig úgy irtózunk egymás ajánlásaitól, mint macska a víztől. Hát igen, néha megtréfáljuk egymást… höhö)
Jó szokásomhoz híven most sem néztem utána alanyomnak, megint trailer alapján kezdtem neki, de nem volt nehéz rájönnöm, hogy ez egy játék adaptáció. Elvégre látszott a karakterdesignokon, és a karakterek funkcióján, személyiségén, szerepén.
De vissza a sztorihoz. Hát nagyon alapszerű, azt kell hogy mondjam. Sok ilyesmit láttam, és mivel semmi egyedit nem hozott, így nem is voltam tőle elájulva.
Mégis megragadott valami benne, ami szerintem a grafika lehetett, illetve az a nagyon igényes animáció. Az effektek is látványosra sikerültek, igazából egy csinos eye-candy volt így. De csak nézni volt ekkora élvezet. A sztorit még most is visszagondolva, kicsit kevésnek éreztem, nem láttam értelmét, nem láttam újat.
6/10


október 9. –  Cheer Danshi!!, 2016, 12 rész

Semmiféleképpen nem akartam kihagyni a szezon pompon fiúit. Egyszerűen kellettek nekem, és teljesen egy Free! szintű animét vártam ÉS NEM azt kaptam. Ez azért szíven ütött egy kicsit.
A sorozat reálisan vezette végig az eleve abszurd gondolatot, hogy csak fiúkból álljon a csapat, miért jöjjön létre, és hogy mit fog kezdeni magával. Olyan problémákat vetett fel, ami egy slice of life animében is megállta volna a helyét, nem hogy egy komoly sport animében (legalább 10 különböző problémáról beszélünk, ami azért nem kevés). És ami a vicc az egészben? Hogy nagy Japánban tényleg van egy egyetemi fiú pompon csapat. És nem is rosszak. Itt a videó, meg lehet nézni – és elég sok a hasonlóság a kettő közt, szóóóóval… lehet ez egy igaz történet alapján készült mű?
https://www.youtube.com/watch?v=1fMibDsNHWo
Kivitelezés szempontjából lehetett volna, szebb, látványosabb, pedánsabb, de a sztori miatt ezt most elnézem. Ha nem lennének grafikai kilengések, és szépen megrajzolták volna az előadásokat, akkor simán adnék neki egy 8-t, de így csak egy 7/10-zel ballag el tőlem.


október 10. – D.Gray-man Hallow, 2016, 13 rész 

Be kell vallanom, az eredeti sorozatot félbehagytam. Akkoriban nem értettem, nem volt elég jó az angolom hozzá, és könnyebb volt átvándorolni másra. (minden esetre, azért nagyjából tudom miről van benne szó) Azonban azóta sem jött meg a kedvem hozzá, de reméltem az új sorozat meghozza majd.
Azt kell hogy mondjam, ez nem következett be.
Persze, a sztori totál érdekes volt, mert tele volt fordulattal, sőőőt. Az epizódok mindig egy más fordulatokkal kezdtek, mint amivel befejezték. Nagyon rossz volt az ütemezése, úgy éreztem, hogy kapkodnak. Hol ez, hol az történt, ami iszonyatosan összezavart. (pedig első osztályú sztori gubancoló vagyok) Ráadásul az animáció változó minősége és azok az orrok teljesen kikészítettek. Voltak pontok amiket úgy átléptünk, hogy csak pislogtam. Értem én hogy ez egy egész szega volt, de azért na. Ha hosszú a szega, akkor kapjon több epizódot. Ennyire egyszerű.
5/10


október 11. – 91 Days, 2016, 12 rész

Alig vártam, hogy végig érjen ez a sorozat és megnézhessem. Imádom ezeket a kis komoly sorozatokat. Persze be lehet tőlük sokallni, de azért már jó volt nézni egyet.
91 Days
Alapsztori szerint az USA-ban vagyunk, az alkohol tilalom idején (inkább már annak végén), mikor a maffia kisebb monopóliumokat alakított ki ezáltal uralma alatt tartanak 1-2 várost. Főhősünknek nyilván köze lesz az egyik maffiacsapathoz, de hogy miért? Annyit mondok, hogy ennyi erővel Batman is lehetett volna az a srác.
Nagyon éltem a sorozatot. A karakterdesign, a hátterek, zene, mind ügyesen megteremtette azt a tipikus lepukkant, feszült korszakot. Meg voltam vele elégedve. És a sztori! A 12 rész csak úgy lepergett, és teljes volt, megmagyarázott. A karakterek fejlődtek benne, a katarzist felvezette, és hagyta kiteljesedni, és meg le is zárta. Tehát csillagos ötös.
Egy dolog miatt morogtam vele, hogy a sztori kicsit lehetett volna sötétebb, idegtépőbb, de még így is megkapja a 9/10-t tőlem
Sajnos a témája miatt nem gondolnám, hogy nagy siker lesz… de én nagyon örülök neki


október 12. – Kuromukuro, 2016, 26 rész

A Kuromukuro-t már az első epizódja óta nézem, és elég régi már a kapcsolatunk. Általában több szezonon átívelő sorozatoknál a lelkesedés az első, ami elfogy nálam, így eshetett meg, hogy ez az utolsó anime, amit még ehhez a szezonhoz sorolok.
Mindig megtárgyalom magammal, hogy hiába gyűlölöm a mechákat, (annyira nem tartom reálisnak az óriás robotokkal való harcot, mert azok a pár tonnás gépek illesztése nem értem hogy tartja meg a rendszert, mivel működik, biovezérlések, stb… pfúj) azért időnként megnézek egyet.
Most kivételesen akkorát nem csalódtam mint szoktam, persze “a robotok miért tudnak ebben a formában működni??” kérdés megint ott lebegett fölöttem, de a sorozat többi része egész okés volt. (lehet ezért nem bírom a sci-fit sem)
A karakterek nem igazán fejlődtek, de reálisak voltak. Vicces szituációk, mély gondolatok repkedtek fölöttünk. De grafikailag legalább tökéletesen rendben volt. Komolyan élvezetes volt nézni, és jó, hogy nem röpke 12 részből állt, így volt idő, hogy sok mindent kifejtsen.
Egy dolog azonban vééégtelenül felbosszantott a végére és ez már annyira nem spoiler mentes: Nagy nehezen eljutunk egy nagyon jó érzelmi szintre. Szerelem van, indokoltan, és szurkolsz mint a fene. Erre meg vége ennek a rohadéknak, és nem úgy van vége, hogy majd lesz 2. évad, de mintha egy nagy kalandnak a felvezetését néztél volna eddig. HOGY PUSZTULNA MEG!!!!!!! Grrrrrr~ és tényleg nem valószínű, hogy lesz második évad, mert lezárta a nyavalyás, de azért céltudatosan nézzük a csillagokat, mert itt azért még történnek majd dolgok, amiket a néző szépen kitalálhat magának… nagyon bosszant.
8/10


Remélem tetszett a kis értékelőm.

Aktívan a facebook oldalamon megtalálsz, és találkozunk legközelebb összegző szintjén januárban, addig is jó animézést! 😉

Reklámok

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Ajánló, Anime, Egyéb, Kritika, Mona | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s