Tavaszi szezon ’16 by Mona

Eltelt a tavasz (már bőven). De anime téren júliusban elkezdődött a nyári szezon, így le is zárom a tavaszom. Természetesen nem csak  friss animéket néztem az elmúlt 3 hónapban, hanem régebbieket is, ezért ez az én szubjektív szezonértékelőm az élményeimmel.

Ha érdekel kövess Facebook oldalamon, ahol szinte minden nap megszólalok és a mini kritikák is megtalálhatóak 😉

De kezdjük is el!

tavasz 16

április 22. – Owari no Seraph, 2015, 12 epizód
Jaj, hogy én mennyire szenvedtem, hogy ezt a cuccot megnézzem-e vagy sem. Végül csak a start gombra esett a választásom, de 12 epizódot ilyen sokáig ritkán nézek…
Nagyon nem akartam ezt a vámpíros történetet (főleg hogy hivatalosan én is a Twilight generációba tartozok – hivatalosan, nem érzelmileg) Ráadásul a shonen ai antennáim nagyon kint voltak… Mindegy, megnéztem.
Végtére is ez az poszt-apokaliptikus világ egész szépen összeszedte magát, imádtam az emberek rendszerét, szerettem volna jobban belemenni, míg a vámpírokét csak szagolgattuk, de az is érdekelne. Jó pont, hogy nem akartam nonstop megölni a főszereplőnket, sem az antihősünket, sem a csapattársakat, meg úgy igazából senkit. Továbbá hozott váratlan fordulatot (amit még fokozhattak volna, de sebaj) Eléggé rápörögtem arra a jelenetre 😀
Második évad szagú így elsőre is, és ha jól informálódtam, van egy rakat special, mellék szál, és miegymás, összesen 27 részben. A grafika nagyon szép, így sanszos, hogy belepillantok egy-kettőbe.
Összességében ez nem egy rossz cucc. Szerintem szépen beosztotta az anime az idejét. Fejlődés, barátságkötések, problémafelvetések és azok kezdetleges megoldásai mind egy egész jó dolgot hozott össze. 7/10


április 23. – Kokoro ga Sakebitagatterunda. 2015, 1 rész (120 perc)
Szeretem mikor egy anime egyszer csak szembe jön velem -teszem azt, addig sosem hallottam még róla- és megnézem, majd 10/10-sként kipipálja magát nálam.
Most a Kokoro ga Sakebitagatterundaval vagyis The Anthem of the Heart: Beautiful Word, Beautiful World animefilmmel találkoztam, és egyből belopta magát a szívembe. Nagyon szerettem, mert minden téren elkápráztatott. Nem csak egy tökéletesen helytálló grafikával rendelkezett, de zeneileg is bőven hozta az adott hangulatot, továbbá rengeteg ismert dalt feldolgozott. A történet meg? Nyilván nem egy akciódús túlélő játék. Inkább az érzelmi világra koncentráltunk, hogy a 21. század gyermeke egy balul elsült nevelés során, egy negatív szülői megszólalás hatására milyen problémákkal, szorongással és hozzáállási zavarokkal küzdhet, mindezt 2 jelentősebb, de 4 főszereplőn keresztül vezetve. És még a mellékszereplők is kifejezetten érdekesre sikerültek; egészen új volt, hogy igenis erős véleményeket hallhattunk tőlük, hideget-meleget, mindent.
A film maga persze nagyon romantikus, nagyon sírós, boldogságba vezető, szülő-gyerek kapcsolatokat feltáró, azokra rámutató alkotás. Én most még csak egyszer láttam, de Yellával közöltem, hogy ezt látnia kell, úgyhogy nem fogja megúszni, de eddig hibát én nem nagyon találtam benne, vagyis nem emlékszek semmi olyasmire, amit ki lehetne emelni. Szóval… már említettem, hogy hány pontot adnék neki.


május 3. – Owari no Seraph 2nd season – Nagoya Kessen-hen, 2015, 12 rész
Sorozat, mint ez, ritkán idegesít fel ennyire….. Nem elég h kb mésfél héten keresztül nézem, de még idegbajt is kapok tőle. Owari no Seraph 2nd season – Nagoya Kessen-hen
Már az első évadnál megállapítottam, hogy ez a sorozat bajos. ÓÓÓÓÓÓ de hogy még mennyire bajos. Nem elég, hogy érzelmileg totál zavarodott, a karakterek úgy elfelejtették a személyiségüket, mintha nem is lett volna, és én meg hallgathattam az “epikus” megnyilvánulásaikat. Az egyetlen jó dolog a harc jelenetek, és a tömérdek vér volt. Semmi más. KOMOLYAN! Semmi nem volt felvezetve, maga a főküldetés felületes volt ugyanúgy mint az indíték vagy hiearchia is – no meg helyenként a grafika. Úgy meg halt Krul, hogy azt sem tudtam hogy miért él, pedig nem volt ártatlan a szentem. Báthory vámpírunk meg nagyon kis sunyi volt, de hogy miért? És Angyalok? Miért? Meg úgy még sorolhatnám. Egy szó mint száz. Ez a sorozat epic failure. Nem értem miért szeretik annyira, ja de. A sok bromance miatt… Fúj.
argghhhhh….
értékelni sincs kedvem. De nyilván jön még egy harmadik évad… – pedig én reménykedtem


május 6. – Yamada-kun to 7-nin no Majo, 2015, 12 rész

Megnéztem eme szuper erővel bővelkedő csodát. Már előre féltem hogy borzasztó lesz, de végülis nem lett az. Most a Yamada-kun to 7-nin no Majo volt terítéken.
Nyilván nem egy HŰŰŰŰ de komoly darabról van szó. 7 sulis boszorkány felfedezésére és csetlő-botló bajos ügyeik feltárására, illetve megoldására volt időnk a 12 rész során, ami tökéletesen elég volt. Láthattunk ármányokat, csalafintaságot, depressziót, meg úgy mindent, ami egy jó animébe belefér. Mindezt persze nyakon öntve valami sziruppal, és megannyi csókjelenettel. Igen, csókjelenetekkel. Nemtől függetlenül. Igen. A fiúk is… És még milyen kiborítóan csillogtak…
Ettől függetlenül volt egy mély drámája a sorozatnak, a lányok mind különböző, de gyakorlatilag klasszikus iskolai problémákkal küzdöttek. De ezt igazából jól tálalta az anime, nem forgattam a szemeim, hogy ‘már megint’, mivel a szokványos elemeken nem sokat időzött, inkább próbálta a szituáció adta lehetőségeket kihasználni, ami szerintem sikerült is neki.
Grafikailag és zeneileg meg korrekt volt, tehát nincs kifogásom ellene.
7/10


május 16. – Fullmetal Alchemist – Testvériség, 2009-10, 64 rész
Jó-jó. Befejeztem a Full Metal Alchemist: Testvériséget. – 64 epizód, kellett egy kis idő hozzá. Közben persze folyamatosan monitoroztam, hogy a korábbi Bölcsek Köve szériához képest milyen. Őszintén? Az első 15 epizód magába foglalja a BK főbb történéseit (nyilván kissé felgyorsítva) majd a maradék 40 epizód során teljesen más szálakkal találtam szemben magam.
A mondanivaló nem változott, de sokkal kiforrottabb, egyértelműbb lett, jah és nem lehet csupán egy tanulságot felírni, mert karakterenként változó. Mindenesetre szerintem nagyon helytálló, kissé talán filozofikus, de mindenféleképpen összetett.

Mindig jönnek az idióta memék, hogy melyik animében szeretnél élni, és olyankor mindig Narutoval, One Pieceszel, Attack on Titánnal, Tokyo Ghoullal, One Punch Mannal és még mit tudom én mikkel jönnek, de sosem az FMA-val, holott, ha valaki ezt végig nézte (és hihetetlennek tartom, ha valaki 600 epizódot megnéz, de 64-t nem) akkor szerintem nagyon mélyen beleesik a sorozatba.
Nincs elnyújtva mint a rétes, lényegre törő, egy epizódot sem akartam eltekerni, hogy nem érdekel vagy lényegtelen.

Azonban arra a kérdésre, hogy most a Brotherhood vagy a Bölcsek köve közül melyiket kéne megnézni avagy melyik a jobb, csak azt tudom mondani, hogy a Testvériség erősebb grafikailag, cselekményileg, meg nyilván az a hűséges adaptáció. Így azt jobban ajánlom. (Ennek ellenére simán meg lehet nézni a Bölcsek kövét, mert ugyanazzal az alapszituációból kiindulva egy teljesen más történetet kapunk. Jó, egy kevésbé filozofikus megoldással, és talán nem annyira örömünkben sírós véggel. Meg a film is – Shambala hódítója – is azt folytatja. Alapvető különbség benne Hohemhein, a homonkuluszok miértje, hogyantja, meg egy két jelenet. De összességében írtam is korábban, hogy nagyon jó, érdemes azt is látni.)

De a Full Metal Alcemist: Testvériség méltóan felugrik a kedvenceim listájára, végre végignéztem egészben, és kezdőknek is bátran ajánlom 😉


június 1. – Katanagatari, 2010, 12 rész (40 perc/rész)
Remélhetőleg még ma kész lesz a kritika >< – itt olvasható


június 2. – Shisha no Teikoku, 2015, 1 rész (125 perc)
na sikeresen befejetem a Shisha no Teikoku-t vagyis a The Empire of Corpses-t. Bevallom, már kb két hete nézem megszakítva ezt a filmet, mondanom sem kell ez egy nagyon rossz húzás, mert alig emlékeztem bizonyos részletekre így, nem is voltak meg a nagy következtetések a számomra. Mindenesetre annyi azért lejött, hogy a grafikája, és a vele járó animáció díjat nyerhetne, annyira részletes, illetve látványos volt. Már csak emiatt érdemese volt megnéznem.
Történet terén nekem egy kicsit sánta volt. Mint egy nagy hollywoodi film, mindenről szólni akart, de végső soron, majdnem elvesztettük a lényeget. Láttam, van egy manga verziója, gondolom ott sokkal jobban fel van építve a ok-okozati sor. De végülis nem volt ez annyira gáz. Koncentrálni kellett, hogy ne vesszen el egy-két részlet, a tuti (főleg mikor randomságok jelentek meg, meg random valós utalások – transalator note az komolyan kellett!!)
de végülis ennyi. Szívesebben láttam volna belőle egy kidolgozottabb sorozatot, több játékidővel, de összességében nem bántam meg.
7/10 úgy összességben
ajánlom ezt az amv-t, mert emiatt kezdtem el nézni:


június 15. – Monthly Girls’ Nozaki-kun Special, 2014, 6 rész (3 perc/rész)
Ki emlékszik a Monthly Girls’ Nozaki-kun-ra? Elég régen néztem meg ezt az animét, de vallom, hogy az egyik legjobb shoujo műfajban született alkotás, pedig eléggé utáljuk egymást a kategóriában.
Ma néztem meg a 6×3 perces special-t belőle. Hozta a hangulatát, bár nyilván ez csak egy kis jelentéktelen plusz sztori volt – de sebaj. Pont ennyire volt időm xD A hangulata, a karakterek jelleme szinte megpillantás után átjött.


június 23. – Shaman King, 2001-02, 64 rész
Retróztam egy kicsit, írom is a bejegyzést – kritika itt olvasható


június 24. – Joker Game, 2016, 12 rész
Végre lassan kezdenek kifutni a tavaszi szezonos sorozataim. Elsőként a Joker Game-t fejeztem be, mert ezt hétről hétre követtem, mivel története igencsak epizodikus volt.
Őszintén szólva, a megvalósítása, tehát az animáció, a grafikai apróságok, a zene és a történet nagyon magával ragadott. Oké, értem én hogy minden rész elején elmondták hogy ez csupán fikció, de mégis nagyon jól ábrázolta azt afeszültséget, azt a problémás kémhadjáratot, ami 1937-t, vagyis a II. világháború előtti időszakot jellemezhette. Nem tudom, hogy mennyire lehetett ilyen az a kor, mint a Joker Game-ben, de maguk az ügyek és azoknak összetettsége, felépítése, a valóságban elhelyezhetősége nagyon tetszett.
Csakis ajánlani tudom, egy igényesen koreografált, elgondolkodtató 12 rész.
Karakterdesign területen külön tetszett, hogy érzékeltették a különböző nemzetiségeket színekkel, méretekkel, jellegzetes karakterjellemzőkkel. Így történhetett meg, hogy az angol-német-francia embereket könnyű szerrel megtudtam különböztetni, de a japánok, meg a többiek… Hát részemről majdnem reménytelen volt… pont mint a valóságban
De igazából minden klappolt. Mind a 12 sztori teljesen más felépítést alkalmazott, más típusú ügyeken dolgozott, és mindig ámulhattam a logikáin.
Egy szó, mint száz, a Joker Game szerintem nagyon jó, az egyik legjobb a tavaszi szezon repertoárjából
9/10


június 25. – Bungo Stray Dogs, 2016, 12 rész
A Bungou Stray Dogsnak is vége lett nagy sajnálatomra. Még néztem volna egy kicsit.
Nagyon tetszett, hogy a sztori nem szokványosan volt felépítve, hogy most 1. pont: a karakterek bemutatása, 2. pont: építsük a sztorit. Ez párhuzamosan történt, és a fő konfliktus épp csak megvillantotta piciny fogait, mikor a 12 rész elfogyott. Nagyon sírt a szám miatta. És sasolgatva az endinget, úgy érzem, egy szál a levegőben maradt. Nagyon felcsigázott, nagyon várom a második évadot!
8/10

június 25. – Ushio to Tora 2, 2016, 13 rész
Közben vége lett az Ushio to Tora második évadának is -komolyan özönlenek az utolsó epizódok én meg nyilván up-to-date néztem mindent, így most özönleni fognak az összegzők is- szóval most is itt van egy.
Komolyan ez a sorozat lett a számomra az egyik legnagyobb csalódás az egész szezonban.
Nagyon boldog voltam az első évad elején, mert azt gondoltam, hogy “igen, egy jó retró darab” mert ábrázolása nagyon emlékeztetett A Szellemfiúra és a HxH-re, de sajnos csalódnom kellett főleg a második évadnál, mert közel sem volt olyan jó, mint az elődök. Pár epizód alapján kitaláltam a fő irányvonalat ( pl Tora háttérsztoriját – és még volt pofája húzni az agyam, hogy úgyse az lesz amire gondolok. De. Az lett.) Ráadásul a vége nagyon laposra sikeredett. Mindent megtett, amit egy shonennek meg kellett tennie, volt fent-lent, sírás-rívás, dühroham, mentés, hatalmas elszántság, stb, de semmi több. Az epikus, mindent lezáró csatáról meg ne is beszéljünk. Elég fura indokkal lett legyőzve Hakumen, kitől még Álmatlan Medvénél is jobban féltem. Szégyen így legyőzni egy főgonoszt…
Nem tetszett. Nagyon nem. Ráadásul Usio hirtelen rondább lett minden karakternél és komolyan összesírta az óceánt ! – szerintem azért emelkedett annak szintje drasztikusan, mert Usio nonstop bőgött…
Az animáció jó volt, meg úgy minden klappolt, de a sztori nagyon kiakasztott. Ott a vonat igen csak kisiklott, és a méregmérőmet sikeresen kiakasztotta. Annyira semmilyen lett, pedig lett volna benne craft. Meh. Nem érte meg az idejét.
6/10

június 26. – Kiznaiver, 2016, 12 rész
VÉGE A KIZNAIVERNEK IS!
Imádtam ezt a sorozatot, mert egy meglehetősen új dolgot mutatott be, már ami a témáját illeti. Oké, ez nem egy shonen, de nem is egy tipikus shoujo alkotás, még is érdemes megnézni, mert a filozófiája tökéletesen elfér a 21 században, de még nem is az ezred fordulóban, hanem ma, hiszen ez pont most érvényes. Társadalmunk fő jelensége az elidegenedés, a magány, a barátkozás képtelenségével, és ez a sorozat pont ezzel foglalkozik, annak műveltetett leküzdésével. És nagyon profin csinálja a sorozat, ahogy a szereplőket fizikai és mentális határaik túllépésére kényszeríti, hiszen másképp nem is lehetne a korábban említett probléma ellen küzdeni.
Az opening nagyon jó, illetve a design és az animáció is kilép az átlagos besorolásból. Látványos és tetszetős. Sztori szempontjából nagyon meg voltam elégedve. Egy igazi könnyed 12 epizód egy kissé keményebb témával. Imádtam, hogy bemerte vállalni ezt a sorozat, és tényleg hozta a komoly mondanivalót, nem bliccelte el. Gyakorlatilag nem fogott se kevesebbet se többet, mint amennyit bírt volna. A játékidőt nem zavarta le, nem zsúfolta, de tökéletesen kitöltötte. (pedig rengeteg helyen elbukhatott volna, mégsem tette, annyira boldog vagyok!!)
Nekem nagyon bejött, és nagyon ajánlom. Nyilván nem egy réteg cucc, hanem ínyencség, szóval csak erős átgondolással 😉
9.5/10

június 27 . – Boku no Hero Academia, 2016, 12 rész
Boku no Hero Academia volt az az anime, ami a OPM-t helyettesítette a számomra. Nagyon elindultunk ezen a hős vonalon, és nem bánom. Egy jó indító évad volt, és várom a másodikat, mert így hiába a jó a világ, az alapszituáció, a grafika és a megannyi karakter, a történet félbe maradt. Tehát nincs is mit értékelni, MÉG.
Annyit azért mondhatok, hogy ha tetszett a One Punch Man, nagy valószínűséggel ez is tetszeni fog. Egyenlőre nagyon ígéretes, élvezetes, rengeteg harc van benne, karakterfejlődések egész armadája, szóóóval eddig 8,5/10-s az én ranglétrámon, de várom a második évadot ^^

június 28. – Harmony, 2015, 1 rész (120 perc)
Egyre több mindent látok a Toho Animation jóvoltából, és érdekes, de nem emlékszem hogy valaha rosszat alkotottak volna. Animációs megvalósítás terén eddig nem okozott csalódást, és többé-kevésbe ez volt a főindoka annak, hogy be mertem vállalni a Harmony-t. És tényleg egy gyönyörű filmről van szó.
Alapvetően én nem rajongok a sci-fiért, de jelen esetben egyfajta utópiáról is szó esik, ami így felhígította az ellenszenvemet. Sajnos a filmet csak több ízben tudtam megnézni, mert este folyamatosan elaludtam rajta. Ez nem azért van mert esetleg rossz lenne, hanem mert annyira elgondolkodtató és főként figyelmet igénylő műről van szó, elvégre ez egy novella adaptáció, és ha jól vettem ki, akkor egy elbeszélés. Én meg fáradt voltam, így sokszor elaludtam.
Tehát lassú a sztori, és nagyon nehezen érthető meg, hogy pontosan miről is van szó – mármint nekem nagyon nehezen esett le, lehet azért mert nem egyben láttam – A történetet így egyben nem érzem elég kidolgozottnak, a világ felületesen lett bemutatva és a filozófiák kibontását is az utolsó 20 percre hagyták, ami nekem édes kevés. Ez a legnagyobb bajom az egésszel, mert még csemegéztem volna rajta..
A jó része meg tényleg az alapkoncepció, az elgondolás és az animáció, ami külön megérne egy 10/10-t . Van egy két jelenet, amit legalább 5x visszatekertem, mert annyira szép.
Szóval igen, összegezzünk: Ez egy baromi szépen elkészített mű, a történetét még fejtegethették volna, illetve a karaktereket is még árnyalhatták volna, de ha valaki szereti az utópikus sci-fi történeteket, annak biztos be fog jönni. De nekem csak egy 7/10-t üt meg.

június 28. – Yowamushi Pedal Movie, 2015, 1 rész (90 perc)
Ha Yella megtudja, hogy mit néztem…
Yowamushi Pedal Movie – hát őőőőő, pedig sosem vállaltam volna be…
Nem azért mert nem lenne jó, vagy fura a grafikája meg ilyesmik. Ó, nem. Ez mind klappolt, de azért na. Kicsit előítéletes voltam, meg meh.
De annyira nem is volt rossz. Gyakorlatilag az a legnagyobb bajom hogy élveztem, bár tudom, jól döntöttem, hogy csak a moviet néztem meg, nem a sorozatot. Annyira azért nem kötött volna le. Mégis ez egy jó sport anime. Kellőképpen idióta, és itt nem a főszereplőkre, a főcsapatra gondolok, hanem a vetélytársakra. De az válogatott idióták. Mégsem lehetett őket utálni – mert olyan cukik voltak *fangirl sikoly-
Sosem tudtam elképzelni miféle fantázia lehet a bicikli versenyben, vagy hogy azok miért jók. Ez a mozi bőven elég volt, hogy meggyőzzön ennek értelméről, mert ha máshol nem is, itt a csapatszellem, annak fontossága és jelentősége igen is kijött, jól érezhető volt, és tetszett. Abszolút meggyőző volt.
És a srácok még énekeltek is… Morbidul hangzik, mert az is. De… sírva röhögtem rajtuk…
Értékelünk: Egy könnyed sportanime. Aki járatos a témában annak kötelező darab, (de már úgyis látta), aki meg nem, annak meg bőven elég a 90 perces mozi, mert az életérzést átadja, és nagyon jó hangulatot teremt. Komolyan nem tudtam félbehagyni – pedig lett volna dolgom – annyira bele este a cuccba.
Szerintem megéri a pénzét a Hime-hime, még a nonfanokat is megnevettetné, szóval egye-fene 9/10.

július 1. – Assassination Classroom 2, 2016, 25 rész
Befejeztem az Ansatsu Kyoushitsu 2, vagyis az Assassination Classroom 2. évadát.
Nagyon szerettem ezt a művet, ahogy a tanári szakma összetettségére, gyakorlatilag lehetetlenségére fókuszál. Imádtam a tanulókat, a szereplőket, a grafikát, meg összességében az egésznek a gondolkozását, életfilozófiáját. A második évadban sokkal mélyebb érzelmi síkra érkeztünk, és hosszasan zárta le ezt a történetet. Én ezzel abszolút meg voltam elégedve. Mélyen szántó volt, de mégsem bemagyarázó, és nem felejtette el a látványos harcjeleneteit sem. JUHÉÉÉ! Annyira élveztem hogy ennyire összetett lett a sztori. Totálisan komolyra vette a figurát, mégsem vesztette el a humorát. De az a humor a helyzet komolyságát sem ásta alá, szóval KJÁÁÁÁÁÁ~ Boldogsáááág!!!
Azért néha-néha elvesztem a dolgok értelmében, de olyan szépen vezet vissza a történet -szerintem tudta, hogy most elvesztette a saját fonalát, de megkereste, és visszatette a néző meg a szereplők kezébe- tehát 8/10-nél kisebbet nem is kaphat, azt a +1-t már csak azért nem kapja meg, mert az utolsó 2 rész… hát azért na! (no spoiler)

július 2. – Koutetsujou no Kabaneri, 2016, 12 rész
Gyorsan, frissen befejeztem a Koutetsujou no Kabaneri-t is. Igazából 3 epizód híjja volt, így nem tartott sokáig.
Egy kissé csalódott vagyok, mert hiába a tipikus 12 epizódos tördelés, a főgonosz, bár érthetően váltotta ki az ellenszenvét, nekem nem volt hiteles. De a többi karakterrel elvoltam. De inkább elvoltam, mint kifejezetten szerettem volna -ennek ellenére a legrandomabb szereplők ragadták meg a szemem, de azok jelentősségük igen csekély volt, érthetően keveset szerepeltek-
Az anime legnagyobb erőssége a grafika, és az animáció. Már csak ezért már megérte megnézni, mert nagyon látványos és még egy-két egyedi elemmel is bír.
Története szempontjából meg ez a sokadik posztapokalipszis, csak most vonaton és síneken -bárhogy tették is le azokat a vágányokat, de ilyen kéne nekünk is. Sosem volt bennük hiba vagy sérülés, hisz ezekszerint semmilyen természeti katasztrófa nem tett kárt bennük)
Hogy őszinte legyek, szeretnék még egy évadod. Akarom. Ez eddig kevés volt, a fő szereplők még nem is fejtették ki nézeteiket, csak érzelgőskötek. Nekem ez eddig kevés. MÉLY FILOZÓFIÁT AKAROK, indokokat és megoldásokat. SŐŐŐT Hol vannak a társadalmi problémák? Kérem őket, hoci ide.
A jó grafika miatt kap egy 6,5/10-t, de a sztori nem győzött meg.

július 2. – ReLIFE, 2016, 13 rész
Újabb animén szaladtam végig, ez most a ReLIFE volt. Meglepődésemre nagyon élveztem. A 20 perces részek csak úgy pörögtek és rengeteget nevettem közben.
Kivitelezésben semmi extra nem történt, de a sztori nekem iszonyatosan tetszett. Első ránézésre nagyon kis egyszerű az alapszituáció: a 27 éves NEET férfi, kit kitaszított a társadalom találkozik egy furcsa fazonnal és egy nagyon furcsa ajánlattal. Nyilván megegyeznek, és HOPP, 10 évet fiatalodik a főszereplőnk, és mehet a középsuliba. Ilyenkor mindenki szemgörgetve otthagyná ezt a történetet, de nem szabad. A főszereplőnknek megmarad a felnőtt mentalitása, és úgy szól bele a hétköznapi középsulis slice-of-life-ba, hogy komolyan élvezet hallgatni a saját égetését, és tatabölcsességeit.
Nem kommentátora a történetnek, hanem alakítója, és pont emiatt rengeteget lehet rajta nevetni, mert így nem veszünk bele a klisékbe, és már nem csak az ifjú rajongók élvezkedhetnek. Ráadásul a történet az epizódok előrehaladtával egyszerre halad egy elvárható még is váratlan, mindazonáltal egy egyre bonyolódó úton. Komolyan nem hittem, hogy ebben a szezonban látok még egy ilyen élvezetes művet, mint ez, és abszolút ajánlom.
Tényleg nem terheli túl az elmét, de nem is a rózsaszín sziruppal önti fel, szóval Igen. Nekem abszolút tetszett. Nincsenek túlkapások benne, minden ami történik totál logikus, és hát jaj, oda meg vissza vagyok.
9/10

július 4. – Kumamiko: Girl Meets Bear, 2016, 12 rész
Végeztem a Kuma Mikoval is. Nem mondhatnám, hogy könnyű menet volt vele, mert mindig csak az ágyban néztem egy részt, és még azon is elaludtam.
Ha valami mögöttes tartalmat keresnék, akkor az csak belemagyarázás lenne. Ez nem volt más mint egy kis szórakoztató 12 rész. Annak viszont egész jó volt, főleg mert az alapszituáció eltér a megszokottól. A történet egy faluban zajlott, egy elzárkózott világban, ami csak a tradíciói miatt különleges. A papnő karaktere kifejezetten tetszett, ahogy képtelen volt a felvenni a 21. századi modern társadalmi élet ritmusát és hogyan szenvedett emiatt az egyszerű feladatoknál is, mint pl a rizsfőzés. Társa, Natsu a medve a papnő szöges ellentéte volt, és apró csetlő-botló életük annyira nem is volt unalmas így a kontrasztjukkal. Hihetetlen hogy milyen modern egy medve volt Natsu.
Kivitelezés szempontjából nem találtam kivetni valót, kifejezetten igényesen hozták össze.
Azonban a történet egyszerűsége miatt csak 7/10-et adnék neki. Tényleg be tudnék magyarázni mögöttes tartalmakat, de szerintem ez a sorozat nem azért készült. Időtöltésnek viszont jó volt. Fiataloknak ajánlom, olyan 1-4. osztályba.

július 6. – Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri & ~ 2, 2015 & 2016, 12-12 rész
Fuhúú!! Végre rávettem magam, hogy megnézzem a Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri-t (Gate: Így a Japán Önvédelmi Erők harcoltak). Először azt hittem, hogy ez is egy ilyen online játék áthajlást, de TOTÁLISAN TÉVEDTEM.
Konkrétan egy kapu nyílt egy fantasy középkori világba, és a jó kis japán katonák bevonultak oda. És kezdődhetett is az ismerkedés és megannyi politikai harc. Nagyon éltem mind a két évadod. Nem volt rész, amit eltekertem volna, még akkor sem, ha siettem. A főhős szerethető volt, nagyon pozitív, mégis emberi. A mellékszereplők -legyen akár tipikusak is- mégsem elcsépeltek. Annál több szerepet senki sem kapott, mint amennyi szükségeltette volna, és ezt nagyon élveztem. Na meg a politika. Pont annyira bonyolították, amennyire csöpp kis agyam felfoghatta.
A kivitelezés jó volt -csak néha figyeltem ki a csúszásokat, de ez már csak a rutin- Mindenesetre meg voltam elégedve vele.
A történet nagyon tetszett, de tényleg!! A fantasy világ ahogy ütközött a realitással, a mi 21. századi kapitalizmusunkkal… nagyon bejött. Valószínűleg több évad már nem lesz, de még elnéztem volna. Komolyan. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert megéri az idejét. Sok-sok harc van benne, elsősorban katonai fegyverekkel (de azért a sárkány is ott van), minimális szerelem és rengeteg logikus okosság – főleg politikai, és tényleg le vagyok nyűgözve, hogy azt valósan mégis érthetően ábrázolta.
úúúúú 9/10 (de csak azért mert ennyire jó volt a politika, a szereplőgárda [legyenek vagy 50 is], így a történet is)

július 8. – Sakamoto Desu Ga?, 2016, 12 rész
Na átestem a Haven’t You Heard? I’m Sakamoto című sorozaton is, és hát ez volt a legnagyobb tortúrám. Nem azért mert rossz lett volna, hanem a folyamatos “LIKE A BOSS” életérzés miatt. A kliséket kigúnyolva Sakamoto a tökéletesség tökéletese volt, a hideg-bishik királya. Töményen, még napi 1 résszel is sok(kkk) volt.
Ennek ellenére nem tartom egy rossz sorozatnak, csak az idegeim tényleg nem tudták bevenni.
Minimum az első részt érdemes megnézni (főleg mert epizódikus a sorozat) és akkor ott már feltűnik ez a tipikus hangulat, és onnan már látni, hogy érdemes-e nézni vagy sem. A baromságai miatt mindenképpen, mert hihetetlen, hogy tudják a sztorik fölözni magukat részről részre. Azonban nincs olyan komolyan mélyenszántó gondolat benne, amin lehetne rágódni, csak klisémentesített über profizmus, ami egy ponton már irritáló (nem is csoda hogy ez a főkonfliktusa a 12 résznek)
7/10
 

Na ennyi volt a tavaszi szezonom, ha érdekel Kövess Facebook oldalamon, ott a napján láthatod a mini kritikákat 😉
Reklámok

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Ajánló, Anime, Kritika, Mona | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s