Bram Stoker: Drakula by Yella

Befejeztem végre a vámpírmítosz alapkönyvét. Meglepő módon tetszett. Pedig nem vagyok az a vámpíros fajta. Nem, nem azért, mert volt ez a Meyeres csillámvérszopós korszak. Erről szó sincs. Ez az ellenszenv mélyebben gyökeredzik nálam. Egyszerűen nem bírom őket gyerekkorom fogva. Azt viszont nem állítanám, hogy nem érdekel a téma. Szóval időről időre becsúszik egy-egy ilyen könyv vagy sorozat is az életemben.

Visszakanyarodva a könyvhöz. Elhiszem, hogy korszakalkotó volt a maga korába, mert ennyi év távlatában is képes előadni a saját maga által teremtett szabályrendszert, amit azóta több soron méltó vagy méltatlan utódai csontig rágtak, átalakítottak, netalán kiköptek. Igaz az is, hogy már mást jelent, mint amikor először kiadták. Hiszen az időpora drága „jó” élőhalottunkat is belepte már és inkább egzotikusnak hat régies, kicsit ömlengős romantikus nyelvezetével, mint hajdanán. A kor is tovaszállt, melyben az események szövevényes rengetegét kuszálja és rendezi az író. Nem kétséges, mesterien. Hangulata azonban még mindig sejtelmes és borongós, fittyet hány időre, térre, akár a főhőse, ki az árnyak tengerében vérre szomjazva lapul. Időtlen klasszikus, matuzsálemmé érett a mű, ám nem ő szívja a vérét a fiatal generációnak, hanem belőle merít a ponyva, a sci-fi, a fantasy és lányregények armadája. Ironikus, nem? Ráadásul bármelyik ivadékával képes felvenni a versenyt…

A könyv szerkezetét naplók, levelek, újságcikkek és egyéb dokumentációk adják, amik „hitelessé” teszik az egész cselekmény szálat, illetve arra is alkalmas, hogy több szempontból is bemutassák az eseményeket. Drakula szemszögét, persze nem ismerjük meg, de ez érthető is, mert egyrészt oda lenne a misztikum, másrészt a könyvnek nem célja tisztázni grófunk indítékait, múltját. Hisz akkor elvesztené egyetemleges gonosz megtestesítésének szerepét. Igen a gonosz létezik. Ott van, minden ember szívében és emiatt lehet minden szereplőből potenciálisan a történet során vámpír. Talán ezért is igyekeznek annyira mosdatni a későbbi vérszívókat, hogy „ők nem akartak azok lenni”, „csak ezért tettem, mert éhes voltam” (ilyen béna szöveggel álljanak inkább napra), illetve alternatívákat keresni (félvámpír, vegavámpír, vámpírok vérét szopó vámpír…stb), és ezzel felmenteni őket. Ám ezekkel a finomításokkal épp a mintázott karakter lényege veszik el. A másik véglet az embereket fél kézzel halomra gyilkoló kép épp annyira hibás. Bár ha jobban végiggondolom, ahány ember, annyiféle gonosz.

Az eredeti Drakula ravasz, számító, titokzatos, kőszívű, igazi csúcsragadozó, aki mindig lesből támad. Teljes mértékben uralja a regényt, bár ritkán lép színre és ténykedéseiről nagyrészt csak közvetve értesülünk. Rajta kívül még Renfield és persze Dr. Helsinget említeném meg, mint karakteresebb szereplőt, a többiek említésre sem méltók.

A regénynek volt nem egy tarka macskája ezen kívül is. Egyrészt az Erdély történetét taglaló részek, a népcsoporti kavarásokkal együtt eléggé megmosolyogtatóak voltak. Ráadásul drága jó grófunk maga sem tudja eldönteni a nemzetiségét (székelyezi magát a román vajda). A másik a Hellsinghez fűződik, nevezetesen a cirádás nagymonológjai és a titkolózása néha bosszantott. Meg az sincs megmagyarázva, hogy honnan olyan jól értesült. A harmadik pedig az összecsapott vég. Egy (!) oldal alatt rendezik le grófot, aki azért ennél többet érdemelt volna. A hölgyek meg királykisasszonyok, akiket meg kell menteni. Utóbbi megállapításon már meg sem lepődtem.

Érdekes volt, olvasni, hogy Stoker rémalakjában beleszőtt denevért egy Dél-Amikában honos fajról kölcsönözte, mert mindig az hittem, hogy a Drakula volt előbb és csak utána találták meg ezt a fajt. A másik érdekes dolog, amire figyelmes lettem, hogy a gróf más alakot is fel tud venni, így a farkasét is. Ez azért különös, mert ők elvileg ősellenségek, vagy mi a fene a mostani közhiedelemben. Az időjárás befolyásoló képesség is csak itt tudatosult bennem, a nekromanciajáról nem is beszélve.

Stoker Drakulája ízig-vérig rém és vámpír regény. Töretlen népszerűségét az is jelzi, hogy számtalanszor kiadták már. Legutóbb itthon az Európa kiadó (2010). Ez van meg nekem is. A kiadvány érdekessége, hogy most először jelent meg teljes hosszában magyarul (389 oldal, a régiek 138 körüliek). Mindenképp érdemes vele egy próbát tenni, ha másért nem, az érdekessége, az egzotikuma kedvéért. A tétel mondatomat azonban, még mindig tartom. Nem kedveltem meg a vámpírokat, na jó karóval a szívükben, napra állítva esetleg…

Reklámok

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Egyéb, Könyv, Yella | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s