Princess Tutu by Yella

Egyszer volt, hol nem volt, egy befejezetlen történetben élt egy királyfi, akit mindenki szeretett és ő is szeretett mindenkit. Igen ám, de egy napon szembeszállt a hollódémonnal, aki a világa elpusztítására tört. Azért, hogy megfékezze a rémet, áldozatott hozott a királyfi. Kitépte tulajdon szívét és apró darabokra szaggatta. A történet végén meg kellett volna halnia, de mivel az befejezetlen volt, így a királyfi arra lett kárhoztatva, hogy örökön-örökké harcoljon a hollóval. Sokáig élt majdnem öntudatlan állapotban egy olyan helyen, ahol a valóság és a mese összemosódik. A sors kerekei azonban ismét forgásba lendültek, amikor feltűnt a színen egy kis kacsa, aki látva a herceg magányos, üres tekintetét, arra tette fel az életét, hogy újra mosolyogni lássa a fiút.

Ahogy a bevezetőből is kitűnik ez az anime nem más, mint Andersen (A rút kis kacsa, Kis hableány) keresztezése Chaikovskyval (Hattyúk tava) japán módra. Ebből már lehet következtetni arra, hogy ez a shoujun tartalmaz balettet,” varázslánykákat”, iskolai életet és komoly zenét is, ami elsőre furcsán hangozhat… és másodjára is annak tűnhet. Egyáltalán ki tudná ezt a sorozatot komolyan venni, ezzel a karakterábrázolással? A látszat azonban újfent csal, mert a Princess Tutuban több van, mint aminek elsőre látszik.

Először is nem elégedtek meg a készítők a mesék, balettek átírásával, hanem az egészet leöntötték dark fantasy elemekkel, vagyis a cuki grafika mögött igen csak borongós hangulat bújik meg, amit tovább erősít a részek elején felhangzó furcsa történetek, amik valamilyen szempontból kapcsolódnak az aktuális részhez. Szóval a hangulatteremtés az egyik legerősebb tartópillérje ennek az animének.

A másik maga a történet. Semmi sem az, aminek látszik. A herceg nem hős megmentő és a lovagja sem épp a kardforgató képességéről híresült el. A hercegnők (a Hattyúk tava mintájára ketten is vannak) sem nebáncs virágok és a harcok nagy részét ők vívják meg, igaz, inkább érzelmi síkon. Ráadásul több szintje is van az eposznak, mert nem csak az aktuális események lényegesek, hanem a szálakat mozgató kéz is. Na de mielőtt spoilerkedésbe fordulna ez a kis értékelő, kanyarodjunk rá a főbb szereplőkre, akik egytől egyig kidolgozottak, szerethetőek.

Ahiru/Tutu: ő a főhős, aki valójában egy kacsa (a neve is erre utal). Első látásra beleszeretett a hercegbe, egyetlen vágya, hogy újra mosolyogni lássa. Talán ő legönzetlenebb karakter, akit eddigi filmes, könyves, vagy ugye animés pályafutásom során láttam. A maga kis egyszerűségével, bájával helye van a TOP 10 legszerethetőbb női szereplők listájában is.

Rue/ Kraehe: ő a fekete hattyú avagy a történet „hideg”bishoujonja vagyis Ahiru ellentétje. Szintén szerelmes a hercegbe. Többet róla elárulni bűn lenne.

Mytho: ha Ahiru/Tutu Odett és Rue/Kraeha Odilia, akkor innentől már könnyű beazonosítani őt is. Siegfried herceg ő, aki a történet elején nem sokkal több, mint egy báb. Sajnos nem sokat mutatják az eredeti valóját, pedig jó lett volna. Mármint talán az ő motivációi, jelleme a legkevésbé kidolgozottak a négyes fogatból.

 photo mute67.jpg

Fakir: ő vigyáz Mythora a történet kezdetén, és arra törekszik, hogy a sors kerekei ne indulhassanak be újra, mindenki érdekében. Ez az oka annak, hogy kezdetekben neheztel Ahirura. Az egy másik kérdés, hogy a dolgok tényleg rendben voltak-e úgy, ahogy addig voltak vagy sem.

Végül a grafika. Bevallom őszintén én a karakterábrázolás miatt halogattam majdnem egy évtizedig ezt az animét és mind a mai napig tartom, hogy objektíven nézve ez az egyetlen gyengepontja ennek a sorozatnak, mármint lehetne szebb, még 2000-es mércékkel nézve is. Viszont szokható és azért funkcionális, vagyis csak sikerül alá dúcolnia a nagy egészet, hogy működőképes legyen.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már nem tartozok a célkorosztályhoz és néhány szubjektíven zavaró tényező mellett egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni, de ezek csak egyéni nyavalyák szóval nézzétek el nekem. Innentől enyhe spoiler következik.

Először is ott van rögtön a herceg. Egyszerűen nem értem, hogy mit esznek rajta a többiek (igen, még Fakir is), vagyis elmagyarázták valamelyik részben, hogy azért szeretik, mert ilyen öntudatlan, szívtelen állapotban is mindenkit megvéd. Viszont akkor sem értem, hogy ez a rajongás, hogy fajulhat olyan szintre, hogy szinte az összes karakter képes lenne feláldozni magát érte. A feromonok biztos, a feromonok…

A másik problémám vele kapcsolatban, hogy úgy tűnik, Stockholm-szindrómában szenved vagy mazochista, különben mi mással magyarázható, hogy végül melyik lányt választotta hercegnőjének mindenféle hezitálás nélkül? (Oké, az a lány elfogatta volna hollóformába is, de kérdem én, ki juttatta oda? Na ugye.) Jó, jó erre van egy saját teoriám is, miszerint csak ezt a princesst kellett megmentenie, vagyis csak mellette lehetett igazán herceg a herceg. Ennyit a kifordított tündérmesékről.

A poénokat sem nevezném a sorozat legerősebb pontjának. Különösen a visszatérőre gondolok. Elsőre se volt vicces, de huszadszor elsütve mind fuck.

A mellékszereplők teljes hanyagolása is furcsának hatott. Nem is a sorozat közepén levő a monster of the heart felépítéssel és azok epizódokkal volt a bajom hanem, hogy legalább két másodhegedűs lányról hittem azt, hogy komolyabb szerephez jut a későbbiekben… Hát nem kapták meg a játékidőt, de nem is ez a mellőzés a legszembetűnőbb, hanem a Fakirt üldöző könyv boszorkányok hirtelen feltűnése és végleg lelépése viszont már nagyon zavaró. Ráadásul elég logikátlanul is viselkedtek. (Egyszer le akarják vágni Fakir kezét, utána meg kikiáltják megmentőnek és ráhagyják a dolgokat.)

Végezetül: ritka a kiemelkedően jó sorozat a shoujon mezőnyben. Ezt a tétel mondatot mi sem bizonyítja jobban, hogy az elmúlt öt évben szinte nem is készült említésre érdemes darab ebben a kategóriában (legalább is én nem tudok róla). Jó az igazsághoz hozzá tartozik, hogy pl.: Monthly Girls’ Nozaki-kun vicces volt vagy az Ore Monogatari!! meg bizonyos fokig aranyos, de egyiket sem emlegetném egy szinten a Versailles no baraval, az Utenával, Searching for the Full Moon vagy Natsume Yuujinchouval. A korábban említettek szimplán csak jók. A Princess Tutu szerencsére az utóbbi mezőnyt (az elit kategóriát) erősíti. Ajánlom a célkorosztálynak, de igazából bárki tehet vele egy próbát, mert valóban minőségi, egyedi sorozatról van szó ebben az esetben.

 

Reklámok

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Anime, Kritika, Yella
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s