Téli szezon ’16 by Mona

Avagy a nagy összegzés, hogy milyen animét néztem az elmúlt 3 hónapban.

anime plakátok 2016 tél

Első körben azonban tisztázzuk, hogy miért is szűkül le a szezonösszegzőm az animékre. Az nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy csak animéket néztem az elmúlt 3 hónapban, mert igenis voltam moziban, magamtól is néztem más filmeket. AZONBAN filmeket nem akarok, illetve nem is tudok kritizálni. Egyszerűen nem tudok átfogó véleményt alkotni róluk, mert a figyelmemet időnként bár megragadja, mégsem láttam annyit, hogy az “igen tetszett” vagy “nem tetszett”-en kívül mást tudjak mondani. Ez azonban az anime sorozatoknál nem igaz, így hát csapjunk is bele!

Nagyon nagy gondban vagyok a sorba rakással, hogy most a régitől vagy a frisstől kezdjem, a jótól vagy a rossztól… Mindegy. Kezdem a legrégebbitől és haladok a friss felé.

Ezeket a bejegyzéseket a Facebook oldalamon tettem közzé, és ha érdekel, ott up-to-date-n tudod követni, hogy éppen mi került a laptopom képernyőjére 😉 de már most szólok, hogy

EZ EGY ISZONYÚ HOSSZÚ CIKK LESZ…


január 28. – Nabari no Ou, 2008, 26 rész
Miközben egyre betegebb és betegebb vagyok, [ez a sors iróniája, hogy egyből miután levizsgázok, ágynak zuhanok, ahelyett, hogy buliznék] …megnéztem a Nabarit.
Ezt már korábban is elkezdtem, de kb 8-9 résznél abbahagytam. Az indoka ismeretlen a számomra is, de most látva egy AMV-ben eszembe jutott, és gyorsan frissen be is fejeztem.
Igazából tökre megértem magam, amiért korábban abbahagytam, mert nem nagy dobás ez a sorozat. A megvalósítás tipikus amv-alaposra sikeredett, sok olyan jelenettel, amit simán fel lehet használni a későbbiekben (ennek ellenére, nem nagyon találkoztam vele).
Ha a történetben volt is egy kis craft, azt abszolút nem hozták ki belőle. Simán egysíkú maradt, ihol-néhol erőltetett és logikátlan. A grafikától falnak mentem, olyan piszkafa volt mindenki, és a hátterek is csak layer szintűek. (nagyon nagy rossz pont)
Mindegyis. Nem volt egy nagy dobás, amit sajnáltam, mert tipikusan azt a hatást keltette, hogy nem mert több lenni. Eleve ninja világ, és a Naruto óta tudjuk, hogy akkor igenis folynia kellene a vérnek, meg mondjuk minimum 70 kilót nyomni 45 helyett…. Kicsit ki lettünk kímélve, és sokat sírtunk. Túl sokat.
6-t kap 10 pontból, mert a főhős ennek ellenére egészen jóra sikeredett, bár a végén vele sem voltam már 100%-san megelégedve. Továbbá 1-2 mellékszál tetszett, és azokat viszonylag jól megoldották.


kép by Yella

január 30. – JoJo’s Bizarre Adventure, 2012-13, 26 rész
Igen, Yella ragaszkodott hozzá, hogy megnézzem eme Bara rengeteg horrorisztikus pózör csodáját. Bár a harmadik leszármazottig (szerencsére) már nem jutottunk el, de állítások szerint én igazából rá hasonlítok. Ám legyen. Ezért most ide rakom képnek, és még méregetem, hogy megnézzem-e egyedül…
Nem, nem fogom…
Yella készít róla kritikát, de egyszer mindenki nézze meg magának mert ezt a candy horrort látni KELL!!


január 31. – Akatsuki no Yona, 2014-15, 24 rész
Befejeztem az Akatsuki no Yona-t és meglepődésemre megérett egy komolyabb kritikára, így most nem is beszélek róla tovább, majd jövök 🙂 Kritika itt olvasható


február 8. – Durarara!!, 2010, 24 rész
Tegnap este befejeztem a Durarara!!-t, a 2010-s változatot, az elsőt.
Összességében: El voltam ájulva, hogy végső soron mennyire jó volt. 😀 😀
A sorozat rengeteg embert, és szálat mozgatott egyszerre, úgy, hogy nem zavarodtunk bele, nem sokalltunk be, mert mindenki szépen lassan lépett be a történetbe. 24 epizód, és az töményen, szórakoztatóan.
A technikai megoldások külön tetszettek, a narrátorok személye, a chat szoba, az új szemszögből bemutatott jelenetek, az sokkoló felismerések, a konfliktusok, meg úgy minden.
Persze, voltak sejthető elemek, de az anime hossza miatt, mire megfogalmazódott bennem a sejtés, addigra 
ténnyé vált minden.
Hogy reális volt-e? Nem mondanám… Azért a kelta tündér rész, nem valós. De a karakterek, Tokyo züllöttebb részei annyira igazi, emberiek voltak! Ráadásul mindenféle korosztályt, személyiséget felsorakoztat, TÖMEGESEN!, mind rétegezve, hogy én… nem tudom… Semmi sem fekete vagy fehér.
El vagyok ájulva, és nem értem, hogy ezt eddig miért nem láttam.
Míg várok, a téli felhozatal befejezésére, szerintem megnézem a többi évadot is, kíváncsi vagyok, azok is ilyen jók lesznek-e.
De én ezt csak ajánlani tudom a Durarara!! 1. évadát, mert bár a karakterábrázolás nagyon egysíkú, mégis igazi élményt ad (azt nem mondanám, hogy az egyszerűségével, mert nem egyszerű a helyzet, de) a maga humoros, egyben azért eléggé realisztikus világában.

8/10


február 10. – Ookami Shoujo to Kuro Ouji, 2014, 12 rész
Volt szerencsém megnézni eme alkotást. Hogy miért kezdtem el? Nem tudom. Valahogy jött. Sima, alap shoujo alkotás. Aki ismeri a Ao Haru Ride-t, vagy a Bokura Ga Ita-t, akkor az valami hasonló kaliberű műre számíthat. A fő karakterek eléggé egysíkúak, de nagyon viccesek. Nagy előnye a sorozatnak, hogy a férfi főszereplő nem hajlandó megváltozni a nyilvánvaló szerelem után sem. Kivitelezésben sem volt hiba, sőt egy két elem, elég érdekesnek is bizonyult.
Egyetemi napjaim levezetésének tökéletes volt, de ez annyira romantikus lehetetlen shoujo cucc, hogy csak célközönségnek ajánlom…


február 13. – Hataraku Maou-sama, 2013, 13 rész
Hataraku Maou-sama, vagyis The Devil is a Part-Timer! címú sorozatot néztem meg legújabban. Igen-igen, egy újabb slice-of-life. Mondjuk szerintem az érdekesebb fajtából.
Az alaptörténet szerint kedvenc Sátánunk, miután a varázsvilágban nem tudott hatalomra törni, elmenekült a mi mágiamentes világunkba, ahol emberi külsőt kapott. Azonban nagyra törő terveit nem adta fel, de a túlélés érdekében kénytelen volt integrálódnia a japán társadalomba, a tokyoi életbe. Ezt mind hűséges tábornoka kíséretében, és az életére törő Hőssel a háta mögött.
A mű erőssége Sátán karakterfejlődése, ahogy egyre jobban megváltozik a személyisége, mi során egy új szemszögből képes látni az embereket, az életet, annak értékét.
Nagyon kalandos történetben volt részem a 13 epizód során, miközben sosem ült le a hangulat, és a klisés elemeket is a helyzethez mérten dolgozták fel.
Mondjuk Sátán emberiesedését azért nem kell komolyan venni, a valóságban ilyen pozitív kimenetele nem lehetne a történetnek, de azért jó volt, hogy ennyire lehetett szurkolni egy antigonisátnak.
Összességében, egyszer nyugodtan lehet látni ezt a művet, mert teljesen ártalmatlan, nem véres, és nem is agyromboló. 7/10


február 14. – Hitsugi no Chaika, 2014, 12 + 10 rész + OVA
Ebben a pillanatban fejeztem be a Hitsugi no Chaika-t. Ezt már egy hete nyüvöm. Valahogy nem volt olyan érdekes, hogy a gép elé ragasszon, meg azért na, hétköznap azért nem jó animét nézni, mert közben egyetemre is kell járni. Ráadásul, jelen helyzetben két évadról beszélünk.
Összességében a Chaika is egy középszerű anime, ott is a jobbik féle. Alaptörténete szerint, a félig amnéziás főhősünk szeretett apja, a gonosz zsarnok király tartósított testrészeit kereste, hogy eltemethesse. Ehhez felbérelt egy szabotőr testvérpár, akik kb annyira voltak szabotőrök, mint Naruto ninja. Mindenesetre eléggé jó személyiségjegyekkel operáltak, a rajzstílus a 2014-es sztenderdnek felelt meg, továbbá az alapszituációból egy elég ötletes végkifejletet hoztak ki, kicsit kegyetlent is talán… Mindenesetre az nekem nagyon tetszett, véleményem szerint a sorozat legerősebb része.
Ennek a műnek a két évaddal együtt van értelme, de még így sem azt a mélyenszántó filozófiát hozza, amit hozhatott volna. Ebből a szempontból kár érte, így még azt sem mondhatnám, hogy megérte volna megnéznem.
Ennek ellenére tényleg nem rossz alkotásról van szó, csak ez is pont az a kategória, hogy se nem hú-de-nagyon-jó, se nem rossz, így sokat nem lehet róla mondani.


március 1. – Aoharu x Kikanjuu, 2015, 12 rész
Ez volt az anime, amit ma lenyomtam. Mostanában nem nagyon írtam, hogy mit nézek, mert leakadtam egy hosszabb animében , ami jó, csak nem köt le (Welcome to the NHK – jelenleg is fel van függesztve). De most szó szerint kipörgettem az Aoharu x Kikanjuu-t és látván a röpke 12 részt, gyorsan meg is néztem.
Hát igazából elég vegyes érzelmeim vannak vele. Valószínűleg azért, mert mondjuk nem igazán kedvelem a témáját, a túlélőjátékokat. (ez olyan mint a paintball, csak gumigolyókkal). Olyan hihetetlenül véresen komolyan vették ezt a harcosdit, hogy mély depresszióba zuhantak miatta. PEDIG MÉG VÉREZNI SEM VÉREZTEK!! Ennek ellenére fel voltam készülve a hatalmas bromancra, amit meg is kaptam.
A karakterek nagyon tetszettek! Volt főhősNŐnk, aki úgy néz ki mint egy átlagos shonen, egy szerencsétlen host szépfiú és egy eroge mangaka. Ezek így már egy elég vicces hármast alkottak alapvetően, továbbá le a kalappal a főgonosz előtt is, mert nem evil, hanem tényleg emberien gonosz, mintha csak a valóéletből kapták volna el valamelyik utcasarki kórházból. (igen, onnan)
Igazából ennek az animéhez még lehetett volna mit hozzá adni, de én meg voltam vele elégedve. Nem markolt sokat, de azt szépen megfogta. Yaoi csápok kint lettek volna, ha nem nőnk van, de így még az sem. Viszont nagyon tetszett az adott probléma felvetése és annak megoldása. Szerintem 12 részes műtől ez felettébb rendben volt.
7/10


március 5. – One Punch Man, 2015, 12 rész
Most értem a végére egy újabb animének, és ez nevezetesen a felkapott One Punch Man volt.
Bevallom, a hype időszakán én is elkezdtem nézni, de akkor, bár láttam, hogy ez elég érdekes, valahogy mégsem volt ínyemre az, hogy ennyire más ez a hős, mint a régi megszokottak (Inu Yasha, Naruto stb). Félbe hagytam.
Azonban ma úgy döntöttem, hogy ideje befejeznem (lelkesített egy-két amv – 1. és 2.) ÉS NEM ÉRTEM, HOGY MIÉRT HAGYTAM ABBA!! Annyira sokat nevettem a maga abszurditásán és lazaságán. A legjobb kritikája a Shonen filmeknek, ahogy azok negatívumait kifordítja, és reális gondolatokat fektet bele. Élvezhető lett, látványos és poénos. Rádasul csak 12 rész. Mind tartalommal és még, és-és-és…
“Jó. Akkor ezt most mondd el 20 szóban, mert nincs nekem erre időm.”
Erről írnom kell egy komolyabb bejegyzést. Animefanoknak, és kezdő animéseknek, pláne animeidegeneknek ajánlom, nézzék meg. Megéri. Mindenkinek megéri.


március 9. – Xam’d – Lost Memories, 2008-09, 26 rész
Befejeztem, akarom mondani, újranéztem egy sorozatot: a Xam’d – Lost Memories-t. És hogy miért? Mert emlékeztem, hogy ez egy jó cucc. De mivel kb semmire sem emlékszem ezen a tényen kívül, ezért neki leselkedtem. Mint kiderült, csak az első epizódra emlékeztem, semmi többre. Kicsit frusztráló… főleg úgy hogy 26 részről van szó. Mindenesetre elengedve a tényt, hogy én ezt valaha láttam, mint egy vadonatúj dologba, úgy vágtam bele.
Az első gondolatom az volt, hogy váoh, mennyire jó a grafikája! És valóban! Talán pont az a fajta grafika, ami a kedvenceim közé tartozik. Persze erről is megfeledkezve, de újra nézve, csak lesve, ámulva bámulva gyönyörködtem az egyáltalán nem elcsépelt, de annál többet mondó képeken.
Aztán, nézve a cselekményt ilyen hangokat hallattam: Igen-igen. Hm. Jaja, erre emlékszem. Tényleg volt valami ilyesmi. Hm. … MI A ******!?!!? Ez benne volt? Most komolyan!?!?!? JÉÉZUSOOOM! MICSODA!?!?!?!!?!? Ezt nem hiszem el!!! – és ezt folytatva, folyamatosan az 5. epizódtól majdnem egészen a végiéig. Szerencsére tényleg jól emlékeztem, mert NAGYON ‘jó a cucc’.
Persze itt is van egy furcsa, mechás, alakuljunk át random lényekké vonal, de annak ellenére, hogy azt még én sem annyira tolerálom, egészen tök jól elviseltem, mert nagyon szépen beleillett a cselekménybe, és a mondanivaló közvetítésében is szerepet vállalt, de nem uralkodott rajta. Nagyon bejött.
Főleg, hogy a célközönség belövése félrevezető. A sorozat átalakul, vagy álcázza magát eleinte, mert először tiniknek szóló sorozatnak tűnik, majd abból szépen átváltunk egy kőkemény idősebb korosztályra, ami nem is feltétlenül a harmatos 20-as éveket jelenti. Nagyon tetszett, nagyon emberi, mély, időnként talán egy kissé filozofikus, talán poltikus is volt.
9/10 -et kap nálam, mert azért bele tudnék kötni ihol-néhol, de tény, hogy nagyon tetszett. Egy olyan sorozat, amit nem bánok, hogy másodszorra is megnéztem. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy 14 évesen mit fogtam föl az egészből, mert hogy most majd el dobtam az agyam, az tuti.


március 13. – Brave 10, 2012, 12 rész
Átestem egy újabb olyan sorozaton, amit korábban már láttam. Ez most a Brave 10, és megint nem emlékeztem hogy mi történt benne.
Összességében egy jó sorozatnak mondanám, kicsit embergyűjtögetős, és mindenféleképpen befejezetlen sztorival. A 12 rész persze kielégítően lezárult, így egy egészről beszélgetünk, de tudom hogy jelenleg is folyik még a mangája, annak olvasásához meg ez egy tökéletes mézesmadzag.
Szerintem egy érdekes történet, megint ilyen elemes-legendás, de nagyon tetszik hogy egy polgárháborús síkot is belehoz, ám kár, hogy az még nem fejtődik ki ebben az évadban, és nem is várható következő, elvégre ezt is már 2012-ben legyártották.
A szereplők nem elementálisan jók, de változatosak, így mindenki megtalálhatja a kedvének valót.
Sajnos kifejezett erőssége nincs a sztorinak, sem a szerelmi szál nem olyan magával ragadó, sem a politika rendszerbe nem megyünk bele mélyebben, csupán a grafikai megoldást tudnám kiemelni, mert az viszont kiemelkedően szép, illetve a gondolat, amit közvetít még ami nagyon jóra sikerült, az abszolút átjött.
Sajnálom, hogy nincs folytatása, még néztem volna, de összességében ez egy kedvelhető sorozat, nekem 7/10-et ér.


március 22. – mi a francot láttam….?
Gondoltam, én kis naivan, hogy belekukkantok a Shokugeki no Souma-ba, mert igazi főzős animét még nem láttam, és a képek alapján elég fincsi kaják készülnek.
De még az openingig sem jutottam el, de már megrapelte a lelkem ez a cucc… MI EZ A FOOOD PORN!?!?!?!?!!? És a kifejezés nem a jó értelemében van most itt!!
Most kedvem támadt berakni azt a képet, ami az első epizód első négy percében kellett végignéznem (kulturáltan nem mondom el hogy mi volt, mert el akarom felejteni, hogy egy földimogyorós tintahal megerőszakolt egy iskolás kiscsajt)
Szóval most inkább mégiscsak lefekszem aludni és meggondolom, hogy folytatom-e ezt a Foodgasm = Kajaorgazmust egyszer…
De ismerem magam. Úgyis meg fogom nézni…

március 24. – Shokugeki no Souma, 2015, 24 rész
Jó. Csak megnéztem a Food Wars!-t.
Hogy pontosan ez hogy jött össze? Úgy, hogy miután 4 perc után sikítva elmenekültem, visszajöttem, mert folyamatosan rajta kattogott az agyam, még két nappal később is. Volt egy jó kis koncepció a fejemben, hogy miről kellene ennek szólnia. És az koncepció nagyon jónak tűnt, ezért új esélyt adva a dolognak, végignéztem az első részt, majd még egyet, és még egyet, és hipp-hopp vége lett a 24 epizódnak! (A koncepcióval kapcsolatban gyakorlatilag igazam lett.)
Tehát ez a cucc, nem rossz! SŐT! Olyan mint egy shonen fight, csak a konyhában. Ráadásul tök jó receptek, gondolatok vannak benne, illetve rengeteg magyarázat, hogy ne érezzük magunkat hülyének ebben a gasztronómiai világban, és az érzelmi része is pontos, elfogadható, vagy akár anime szinten még reális is. Én nagyon jól elvoltam rajta, DE azért szögezzük le, hogy a kajaorgazmus része botrányos, de egy idő után már csak röhögtem, hogy nem hiszem el, hogy ezt tényleg így kell? És az a férfi tényleg aranyban vergődik valami giccses arany háttér előtt, és mindezt úgy, hogy grafikailag minden a helyén van, mert egy tökéletes látványvilágról van szó!
Tehát egy oldalról ez kiborító, hogy erre pazaroljunk az időt, illetve meg már szánalmas, mert vicces, közben pedig nagyon szép.
*Sóhaj. Szóval, néha azt éreztem, hogy egy hentai cuccban voltam.
Összességében ez egy nagyon jó történet, szerethető karakterekkel, gyönyörű grafikával, és kellemes zenefelhozatallal. Igényes, csak ne lenne foodporn. Szerintem anélkül is működne, de az biztos, hogy az egy eye-candy bizonyos célközönség számára.
8/10 és várom a második évadot


március 24. – Natsuyuki Rendezvous, 2012, 11 rész
Ma nagyon termékeny vagyok, hiszen befejeztem egy újabb sorozatot, a Natsuyuki Rendezvous-t.
Kissé vegyes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, mert egyrészt tetszett is a történet a maga mondanivalójával, a szeretet mikéntje, búcsúzás halott szeretőtől, stb. Ezek mind átjöttek, és én bele is egyezem. Másrészt a témaválasztás nem szokványos, mondjuk seinen, és ott érinthetünk ilyen párkapcsolati gondokat. Kivitelezéssel sincs semmi para. A sztori és a karakterek lehetnek buktatósak, az, hogy most mennyire tudjuk elviselni az adott szereplőt, aki minden szemszögből emberi, így az már személyes elbírálást igényel (tehát nem biztos hogy lehet szeretni).
hm… de ezen kívül semmi rendkívüli. Egyszer jó volt ilyet is látni. Kis egyszerű, nem markol sokat, és nem is akart, azt amit megfogott, azt meg átadja.
7/10


március 27. – Haikyuu 2 – 2015-16, 25 rész
Vége lett a Haikyuu második évadának is. Mondanom sem kell, hogy mennyire élveztem. Gyakorlatilag ez a kedvenc sport animém (nem mintha olyan sokat láttam volna)
Szeretem a grafikáját, és a kissé torz karakterábrázolást, a vágás technikát, kameraállásokat, openinget és endiget egyaránt.
Elismerem furcsa volt az évadban, hogy jelentős részében nem meccsek voltak, hanem edzések, azonban szerintem egy sportban, főleg iskolai keretek között, igenis nagy jelentősége van az edzőtáboroknak, személyes kapcsolatoknak, és ez mind meg is volt, megismerhettük a röpit egy másik oldalról, ráadásu szépen nézegethettem több imádni való játékost más csapatokból… szóval… igen. NAGYON JÓ VOLT!!!
(És képesek voltak a nagy meccsnél elvágni a történetet, és várhatom a harmadik évadot. Szerencsére az még idén kijöhet, csak érjen a manga egy kissé, mert már most majdnem beérte az anime.)


március 28. – Bubuki Buranki, 2016, 12 rész
Borzasztó volt, és nem csak azért meg egy mecha.
Gyakorlatilag túl sok mindent bevett a sorozat, és végül nem jutott sehova. Egy shonen alapvető konfliktus elemeit már az első 2 epizódban felhozta, és immel-ámmal meg is oldotta (ami inkább felejtős, mint korrekt) de ez még okés lenne, ha utána egy morálisabb oldalra áttérünk. Nem tértünk át. Gyakorlatilag frissen befejezve nem tudom elmondani hogy ez a cucc pontosan miről szólt. Nyilván való, hogy a 12 epizód nem elég, hogy a hőseink barátságot kössenek, az ellenségek miértjét, okait megismerjük, és meg 10 random szereplőt behozzunk, és még azoknak a miértjét is megismerjük. Ráadásul a főhős anyukája is legendás, kinek hatása még most is tart, és persze arról is tudni kell. Sok mi? Szerintem is.
Továbbá a többi nemzet karakterdizájnja is megkérdőjelezhető, és amikor ez fölmerült, már az alapcsapatnak is megkérdőjelezhetővé vált a dizájn része. Egyetlen érdekes dolog benne a 3D-s animáció, ami egészen korrekt módon működik, illetve az opening. A sorozat úgy zárta le magát, hogy egy sarkalatos pontra végre nagy nehezen rávilágított, illetve a továbbiakban szeretne magának egy második évadot (aminek nyomait már észleltem) Hát legyen. Majd meglátjuk az hogy teljesít.
4/10


március 28. – Jyushin Enbu: Hero Tales, 2007-08, 26 rész
Megint újra néztem egy régebbi sorozatot, mert nem egészen emlékeztem hogy mi történt benne, csak arra, hogy valamiért nagyon jónak tartottam. Ez most a Jyushin Enbu: Hero Tales volt.
Hogy miért is volt jó? Mert korhoz hűen kliséktől mentesen egy nagyon emberi hőstörténetet mesél el. Volt itt szenvedés, egy kis legenda a csillagok sorsáról, nagy hadvezérekről és tettekről. A főhősnek persze meg halvány lila gőze sincs az egészről, de azért menjünk és csináljuk. Közben rengetegszer elverik őt, sebeket szerez, amit, persze, valahogy fel kell dolgozni, majd szépen fel kell nőni, felelősséget vállalni. Ezt az utat a sorozat nagyon szépen bemutatja a maga 26 részével. Szó, mi szó, nem sieti el, de szerintem ez nagyon valóságossá teszi a főszereplő fejlődését. A mellékszereplők sajnos töbnyire egy kissé funkcionálisak maradtak, és míg a karakterdizájnt az FMA alkotójának, Hiromu Arakawa-nak köszönhetünk, a látványvilág egy kicsit lapos, de mégsem annyira, hogy kiemelkedően utálni lehessen (írjuk inkább 2007-08 számlájára, hogy akkor még nem volt jellemző a flashy háttér). Mindegy is, nekem az alapkoncepció tetszett: a felnőtté válás útja, mely egy régi világban van bemutatva, úgy hogy nem tűnik az egész koridegennek. Végső soron a főmondanivaló is szépen átjött, miszerint “A csillagok sorsa lényegtelen, csakis az akarat számít.”, és nem szabad vakon áldozatokat hozni 😀
7/10


március 28. – Akagami no Shirayuki-hime 2, 2016, 12 rész
Na ma jött ki az Akagami no Shirayuki-hime második évadának záró része is, és már annyira vártam!!!
Az első évadról ugye írtam egy kicsit bővebben, de akkor még csak imádkoztam ezért az évadért, és persze most meg imádkozhatok a következőért.
A véleményem az első évad után sem változott meg. Ez a kedvenc tündérmesém, ami még most sem elcsépelt, ahogy a szerény szerelem apró forrása szép csermellyé majd folyóvá duzzad. IMÁDOM!!!! És ebben az évadban az akcióból is kijutott bőven, de annyira, hogy egy ponton megkerestem a mangát és bele olvastam. Most az évad végével gondolkozok hogy folytassam-e a képregénnyel, de jelenleg biztos nem lesz rá időm, hisz a téli szezon darabjainak utolsó részei is csak úgy potyognak, én meg nagyban nézegetem őket az elejétől kezdve, tehát GO! (amúgy meg számomra, nyilván, hogy most már 10/10-s a cucc)


március 29. – Divine Gate, 2016, 12 rész
Most már azért jól esne egy olyan sorozatot végig maratonozni a téli szezonból, aminek nem hogy értelme van, de nem is szakad félbe egyszer csak. BEFEJEZÉST AKAROK. A Divine Gate ebből a szemszögből megint csak egy NAGY csalódás volt. A történet nem volt összeszedett, nagyon sok dolog megint bekerült, és nem is kapott választ. Annyi a “szerencse”, hogy a kb 3 szálból egyre megoldás születik. A többi meg csak úgy legyen, vagyon, mert kell.
Kapunk egy tök jó kis világot, és még azt sem tudjuk meg, hogy miért van ez így meg úgy benne, de azért buktassuk meg a rendszert. Nem is csoda, hogy akkorát hasalt ez a cucc is a közepén nálam.
Két dolgot tudok kiemelni ami jó volt. Az első, hogy az opening egyre nagyobb értelmet kapott a sorozat előrehaladtával, a másik, meg a vizes srác (nem, nem tudom a nevét) története. Na az tetszett.
De kb ennyi. Kicsit felvezető hangulata van az egésznek… és ennek ellenére nem nagyon vágyom a második évadára, feltéve, ha minőségbeli javulással érkezik.
5/10


március 30. – Musaigen no Phantom World, 2016, 13 rész
Az agyamat rehabra küldtem, ezért megnéztem a Musaigen no Phantom World-t.
Epizódikus. Szép grafika, és látványos harc jelenetek. Nem klisés, jól összerakott karakterek. Fantomok a világban (az megmagyarázva, hogy miért) és olyan történet szeletkék, amik nem számítanak annyira szokványosnak, tehát ez a része is korrekt volt. Nem is fejezte be úgy, hogy lenne folyti, tehát tökéletes 13 rész volt, nem terhelte az agyam felesleges mondanivalóval, mégis volt több karakterfejlődés.
Well done! I like it!
7/10 (de ha tényleg bevisznek valami komoly mondani valót, lenne ez több is, de még így sokat tanultam, viva fizika!)


március 31. – Miraculous: Tales of Ladybug and Cat Noir, 2015-16, 26 rész
Átestem egy francia animáción, a Miraculous, les aventures de Ladybug et Chat Noir, vagyis a Miraculous: Katicabogár és Fekete Macska kalandjain. El lehet hinni nekem, hogy csak azért kezdtem el nézni, mert már fellelhető magyar szinkronos verzióban is. Ami viszont nagyon meglepő volt a számomra, hogy iszonyatosan tetszett. (így franciául fejeztem be)
Jó persze, ez is egy olyan klisés alaptörténet, hogy éjszaka hős, nappal meg kamasz tanuló, de mégis többet adott ennél. Sokat lehetett tanulni belőle, és itt nem csak egy-egy fizikai reakcióról beszélek, hanem politikai visszaélésekről is (de azt sem erőltetve beletuszkolva a fejembe). Nyilván, ezeket mind ismertem, viszont volt egy elem minden egyes epizódban, mikor a főszereplő Katica matematikusokat megszégyenítő logikával győzi le az adott ellenfelet. Persze a folyamatos menő szövegelés megy, és olyan kémia folyik a két főhős között, hogy nem egy sorozat megirigyelhetné.
A legnagyobb bajom talán mégis az, hogy annak ellenére, hogy epizodikusan szép a sztori, tanulságos, izgalmas meg minden, mégsem visz sehova, illetve vannak ismétlődő jelenetek, mondatok.
A jó hír viszont az, hogy készül a második évad, ahol ezeket ki lehet javítani!
8/10 Egy tökéletes gyerekmese.


március 31. – Boku dake ga Inai Machi, 2016, 12 rész
The Town Where Only I Am Missing vagyis nagyon röviden az Erased nevezetű animét fejeztem be éppen. És hogy mi a véleményem?
Folyamatosan visítozok, és fel-alá járkálok a szobámban. Legszívesebben újra nézném az egész sorozatot, és kielemezgetném a dialógusokat, a filozófiákat, mindent.
A grafika egyedi volt, ahogy a történet sem a klisé kategóriába tartozik, ezáltal egy egyedi hangulatot teremtett a sorozat. Az egész sztori szépen fel volt építve, nem szenvedett hiányt, és az op meg az ed? Iszonyú jók. Szerintem eddig ez a legváratlanabb, de egyben a legpozitívabb csalódásom a téli szezonban. Egy igazi felnőtteknek szóló élmény a megfelelő történettel, hozzáállással, felfogással. (Jó, persze, pár helyen bebuktattam volna a józan paraszti eszet, de szerencsére sosem csorbult a minőség a butaságok ellenére sem. Meg szerintem egy-egy dolgot elhúztak, és azt az időd másra kellett volna áldozni… Azért tudnék helyenként kukacoskodni.)
9/10
Azonban tudtommal Yella olvasta a mangáját a cuccnak, mi során az animét hatalmas bukásnak élte meg. Nem tudom, én nem olvastam, de ezek szerint érdemes azt is megnézni.


Itt ezen a ponton már túl vagyunk a téli szezonon, de adtam magamnak pár hetet, hogy a kijövő új sorozatokat megnézzem, mert szeretek összevárni 😀


 

április 1. – Prince of Stride: Alternative, 2016, 12 rész
Egy újabb sport shonen? Pipa.
Nagyon vicces, mert az anime elkezdéséig, én azt hittem, hogy nő a főszereplő, de mint kiderült, nem. Mondjuk nem is értem, miért gondoltam azt, hisz nyilván pasikon fogom legeltetni a szemem. Csak a plakát, meg talán a trailer… olyan megtévesztő volt…
Összességében ez egy tökéletes sport sorozat. Hozza a küzdés dilemmáit (az issue-kat), az edzéseket, a versenyeket és a hatalmas nagy szurkolást. Külön tetszett a zeneválasztás, illetve a sport csatornás kredit lista, bekúszások, egyebek. Ráadásul a futkorászásuk nem telt epizódokba, egy megmérettetés tényleg olyan gyors volt, mint a valóságban (kb 5 perc). Ebből kifolyólag a 12 epizód alatt az a 4 hónap csitt-csatt eltelt.
Jaj, de hát még mit hozott… Komolyan néha shonen ai-ban éreztem magam (nem is értem…) és rengetegszer jött az a “NOW KISS!!!” életérzés. Illetve, VÉGRE, bevállalta ez az anime, amit én mindig is éreztem, és igenis modellkedtette, fotózta, beöltöztette, és ÉNEKELTETTE a sportolóit. Én kész voltam azokon a jeleneteken. *nevetés
Tehát ahogy mondtam, ez egy sport anime, annak is egy jól összerakott formája, és én nagyon jó hangulatban néztem végig.
8/10


április 6. – Ao no Kanata no Four Rhythm: Beyond the Sky, Into the Firmament., 2016, 12 rész
Na, elmazsolázgattam a Ao no Kanata no Four Rhythm-et, ami egy visual novel adaptáció. Nem értem miért néztem meg. Nem terveztem, és így összességében azt sem mondhatnám, hogy hú de megérte volna…
Hárem anime, de igazából inkább bishoujo…
Sport anime, de abból a szempontból nem is annyira jó (kivéve az utolsó két részt. Arra összeszedte magát, de sem a versenyek sem az edzőtáborok nem igazán értékelhetőek. Olyan tessék-lássék) Érdekes koncepcióként mutatkozik be ez a Flying Circus, maga a játék, és a különböző viszonyulások hozzá, de persze erre nem fektettünk kielégítő hangsúlyt. Na, meg engem kifejezetten zavart, hogy kb 3 kompatibilis férfi versenyző szerepelt az egészben. Továbbá már a második epizódban kitaláltam a végkifejletet.
Gyakorlatilag semmi rendkívülit nem láttam, ezért még úgy szidni sincs kedvem…
A grafika ráadásul időnként szétcsúszott 😥
5/10


április 8. – Sekkou Boys, 2016, 12 rész
Az agyam is kifolyhatna ettől a sorozattól. Még jó, hogy csak 12 x 8 perc az egész. Alapvetően ez egy paródia, ebben a kategóriában tökéletesen megállja a helyét mind témában, megvalósításban és hosszban az anime.
Mint mű botrányos. Mint paródia? Tökéletes. Főleg a jelenet az elején, mikor a csaj kiborul a rajz egyetemtől. Tudom milyen…
Tehát ez egy vicces paródia, semmi több. (olyan érzésem volt tőle mintha a Showder klubot néztem volna) Szándékosan tolja a szemünkbe a szennyet, de azt legalább gyorsan teszi. Akarata szerint teljesít, ezért megítélek a Rockies-nak egy 7/10 pontot, de megtekintését csak saját felelősségre ajánlom.


április 13. – Ojisan to Marshmallow, 2016, 12 rész
Nagy lázamban (igen, valami lázvírus elkapott) úgy döntöttem, hogy valami vércuki dolgot akarok nézni. Így kezdtem el a Ojisan to Marshmallow animét, és nem okozott csalódást. Az érzelmi cukorszintem 320 %-kal növekedett, jelenleg erős túladagolásban szenvedek. Még szerencse hogy 12×3 perces részekről van szó, mert különben nem tudom mi lett volna.
Tényleg nagyon édes ez a történet. Random, epizódikus, tipikus, rövid, és nagyon mályvacukor… Csak is azt a célt szolgálja, hogy rózsaszínködbe burkolva aludjunk el éjszaka, de azt nagyon jól csinálja.
6/10


április 14. – Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu, 2016, 13 rész
Befejeztem a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu-t, és én mondom, szerintem a téli szezon egyik legjobbika. Tegnap este álmosan kezdtem neki, de annyira beszippantott, hogy simán hajnaliztam miatta, mégha az első rész 50 perces is volt. (igen, azért paráztam, hogy mind az lesz, és sosem fogok aludni, de a többi rész már 24 perces volt)
Annyira rápörögtem a témájára, hogy egy hosszabb kritikát tervezek belőle, így most nem is fejtem ki előre, hogy mit gondolok. Röviden szólva: Nagyon jó! Biztos vagyok benne, hogy többen nem fogják szeretni a művészi témája miatt, de ez engem nem érdekel. Nekem nagyon bejött.
9/10-t kap (mert 10-et nem illik adni, illetve mert egyszer-kétszer volt olyan gondolatom, hogy “már megint?” – tegyük hozzá, hogy 3 másodperc alatt elhessegetődött a gondolat, de attól még ott volt)


április 14. – Ajin, 2016, 13 rész
Na az Ajinnal is végeztem. Nagyon érdekes volt, mert eleinte csak rosszat hallottam róla, meg igazából semmit. A grafikáját meg tudtam, hogy különleges lesz.
De hogy még mennyire. Ennyire emberi, valósághű ábrázolást, mimikát, nem is emlékszem, hogy valaha láttam. (Talán a Final Fantasy még labdába rúghat mellette, de az nem ennyire reális) A történet meg a maga kis 12 részével elég izgalmasnak is mondható. Persze, az eleje jobban pörgött, mint a vége, de még így is, szerintem sokkal jobb megoldásokkal és átvezetésekkel dolgozott, mint teszem azt a Tokyo Ghoul tette korábban. Logikusabb is volt, nem olyan hogy ‘értem miről akar szólni’. Tetszettek a politikai buktatók, és a különböző fegyveres erők felszereltsége, szerepe. Az egész nagyon reálisnak hat. Semmi köntösféleség, folyamatosan azt éreztem hogy a történet bizonyos részei akár meg is történhetnének.
Külön ki kell emelni az op-ed párost, mert azok is nagyon jóra sikerültek, főleg az ed, ami így összefoglalja a sorozatban történteket 😀
Negatívumként talán azt fedeztem fel, hogy gyakran vesztettünk el szálakat, embereket a történetből (ami mondjuk a valóság része, hogy eltűnnek, de egy sorozatban azért fura, hogy voltak, nem tudjuk miért, de fontosak, majd nincsenek…)
10/8 – mert a vége nem olyan jó, mint az eleje, de szép a megvalósítás és a történet, illetve egy relatív mondanivaló is megfogalmazhatóvá válik


április 15. – Hai to Gensou no Grimgar, 2016, 12 rész
A téli szezon utolsó darabját néztem meg az összegző értékelőm előtt, a Hai to Gensou no Grimgar-t. Hogy miért néztem meg?
Mert az előzetesből nagyon megtetszett a grafikája, és itt nem is a karakterdesignra gondolok elsősorban, hanem a színezésre, és a hátterekre. Azok tetszek is, és így nem is volt ezzel gond.
Esetleg azért nem ajánlanám ezt a sorozatot, mert egy kicsit lassan halad a sztori. Jó problémákkal dolgozott, csapat munkával, annak működésével, átszerveződéssel és ilyesmikkel (meg kóstolgatott morálisabb témákat is, de az annyira nem jött át, lehet nyűgös voltam) de mind egy kissé elhúzott volt. Továbbá a 12 epizódhoz képest túl sok volt a filler rész, részlet. De alapvetően ez is olyan volt, mint a SAO, vagy a Log Horizont. Szinte minden erősséggel gyengeséggel együtt. Mondjuk nekem problémát okozott, hogy valahonnan ezeket az embereket beszalajtották ebbe a fantasy világba, nem tudjuk miért, nem tudjuk minek. A karakterek meg eleve amnéziában szenvednek, nem is foglalkoznak vele. Engem mindenesetre érdekelt volna és most ezért egy második évadot várni? …
Viszont azért meg kedveltem, hogy a világ nagyon emlékeztetett a MÁGUS világra, amiben én is játszok az ismerősökkel. (kis goblinokon jót nevettem, de hiányoztak az orkok és a tündék)
6/10


Na, hirtelen ennyi volt a téli szezonom. Az animéket továbbra is lehet követni up-to-date-n a Facebook oldalamon.

Igazából amit ígértem korábban egy bejegyzésben, hogy mit nézek, azt nagyjából teljesítettem. Közben persze mindenféle komment nélkül sok sorozatot kiszórtam a listából. Igazából kettőt sajnálok, hogy nem tudtam befejezni, de még nem jött ki az utolsó néhány részük, de majd bepótlódnak kövi szezonokban.

Addig is Mona voltam, köszönöm, ha végig olvastad 😉

Advertisements

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Ajánló, Anime, Mona
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s