A piros pöttyös az igazi? by Yella

Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű

25_14592_178178_208acdb84e1f0926e77290f22c26248e_69a9a4_301.jpg

Minden jó mesében van legalább egy boszorkány, aki nem rest fenekestül felforgatni a hercegek, hercegnők életét. Mivel mára már nagyrészt kivesztek a mesebeli királyfiak és királykisasszony, ezért kénytelenek voltak célközönséget váltani. Bizony, a társadalom bármely renitens elemére képesek rászállni, és Isten legyen irgalmas, ha egyszer összefut velük az ember. Kyle már csak tudja, mert gazdag, fényűző, szépfiúi életéből  rángatta ki az egyik vasorrú nőszemély, és változtatta át groteszk szőrgombóccá. Átkát csak akkor törheti meg, ha megtalálja az igaz szerelmet két éven belül. Szépség is a Szörnyeteg modernizált változata? De még mennyire.

Ami újítást jelent a többi – szó szerint – hasonszőrű társához képest, az az, hogy a szörnyeteg szemszögéből látjuk az eseményeket. Ráadásul ügyesen foltozta be az eredeti mese által homályban hagyott részleteket, mint például: Miért is változtatta át tulajdonképpen a boszorkány a „királyfit”? Hol vannak a szülei, vagy ha annyira szereti a főhősnőt az apja, akkor mégis miért viszi el a szörnyetegnek?

A nyelvezet könnyed, szórakoztató. Gyakorlatilag nem tudtam letenni, és egyhuzamban olvastam végig. Nagyon tetszett, hogy az írónő hitelesen ábrázolta a Kyleban végbemenő lelki változásokat, illetve a környezete reakcióját az új külsejéhez. A chates beszélgetések – amik a „mesehősök” között folynak a fejezetek elején – szintén ötletesek voltak.

A vége enyhén cukormázas lett, de hát romantikus regényről van szó, emiatt meg lehet neki ezt bocsátani. Ami jobban zavart, hogy Kyleon/Adrianon kívül a többi szereplő egy kicsit egysíkú, jellemfejlődést sem tudtak felmutatni. (Például Linda apjából is többet ki lehetett volna hozni. Mondjuk pluszpont, hogy legalább maga Linda nem irritáló.) A borító szép, illik a könyvhöz.

Mindent összevetve egy nagyon is szórakoztató ifjúsági lányregény, némi örökzöld mondanivalóval. Se több, se kevesebb. Pont elég.

Fülszöveg:

Szörnyeteg vagyok.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek.
Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg.
De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel.
Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?

Reklámok

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Ajánló, Könyv, Kritika, Yella
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s