A vándorló palota by Mona

Újabb Miyazaki filmünk következik, most már a lista végéhez közelítve, ez pedig nem más, mint a Vándorló palota, Hauru no ugoku siro (ハウルの動く城), Howl’s Moving Castle, ki épp melyik nyelven szereti, egyenesen 2004-ből.

A vándorló palota eredeti történetét Diana Wynne Jones írta, és bár találkozott a Studio Ghibli képviselőivel, semmilyen szerepet nem kívánt betölteni a film elkészítésében. Azonban a stúdió profizmusát erősíti, hogy Miyazaki személyesen biztosította a hölgynek a film megtekintését.

“Fantasztikus. Nem, nem akarok beleszólni – könyveket írok, nem filmeket. Igen, különbözni fog a könyvtől – tulajdonképpen nagyon eltérő lesz, de ez így van rendjén. Így is fantasztikus film lesz.”

Teljes mértékben egyetértek vele, főleg úgy, hogy volt szerencsém olvasni könyvét, mely szinte szóról-szóra ugyanúgy kezdődik, mint a film, majd egy éles kanyart véve teljesen mássá alakul. Jelen helyzetben nem a könyv és a film összehasonlítását kell elvégeznem, bár szívesen megtenném. De majd egyszer. Egyelőre csak azt mondom, hogy érdemes elolvasni, főleg ha hős szerelmese vagy Howl-nak. 😉

Szóval térjünk át a Ghibliféle filmre, melynek főszereplője Sophie Hatter, örökölt kis kalapboltjában tölti mindennapjait, miután nem csak ruhái, de személyisége is szürkévé fakult. Azonban egy különleges napon, mikor húgát szerette volna meglátogatni, egy furcsa idegenbe botlik, nevezetten a hírhedt Howl mágusba. Ez a találkozás azonban a Puszták Boszorkányának átkát zúdítja a nyakába, mely fenekestül felforgatja az életét. Tulajdonképpen szépen szabályosan, 0.5 másodperc leforgása alatt röpke 70 évet öregszik. És bár az öregséget csak szidják, Sophie mégis megtalálja annak egy kis boldog részét, ahogy kissé gonosszá, nagyszájúvá válik. Mivel a kalapboltban nem maradhat, így vándorútra indul, mellyel kalandos élete kezdődik el. Megtalálja Howl vándorló palotáját, és szépen nőiesen beleszövődik annak lakóinak életébe.

Mondanom sem kellene, de jelzem, hogy Miyazaki egyik legjobb alkotásáról van szó.

(ez itt nem életem legjobb előzetese, de legalább magyar 😀 )

Furcsa, de eredetileg nem is Miyazaki lett volna A vándorlópalota rendezője, de miután a korábbi rendező a Ghibli elvárásainak nem felelt meg, vette át a mester a projektet 2003-ban. (szól egy olyan urband-legend is arról, hogy a mester igazából azért kapta meg a vándorlót, mert öreg, és bármikor meghalhat. öhm… #justmiyazakithings)

Miyazaki egyenesen az elzászi Colmarba és Riquewihrbe utazott, hogy az ottani építészetet tanulmányozza, mely jellegzetesen, felismerhetően tűnik fel a filmben is. Továbbá Miyazaki hozzátette, hogy a film forgatását mélyen befolyásolta az iraki háború. – Mily meglepő, hogy az éppen aktuális háború megjelenik a filmben, de ezt a pacifista Miyazakitól el is várhattuk. A Chihiroban úgysem tudta kiélni háborúellenes nézeteit.

A film digitálisan készült, de a háttereket kézzel rajzolták és festették, mielőtt digitalizálták volna, ami nagyon jól áll neki. A szereplőket is kézzel előre megrajzolták. A palota több mint 80 elemből épül fel, beleértve a lövegeket, a kiöltött nyelvet, a fogaskereket és a madárlábakat, amelyeket digitális objektumokként helyeztek a képkockákra, így könnyebb volt többféle formára bontani és összerakni ezt az összetett „szemétdombot”.

ÉS MÉG NEM IS BESZÉLTEM A SZEREPLŐKRŐL!!

 Ő itt Sophie, a fiatal, hajadon főszereplőnk. Teljesen normális. 
 Howl, az egyetlen bishink, szebben mondva szépfiúnk az egész Miyazaki univerzumból. Igazi megrontója a női szíveknek. De nem jó party. Tényleg. Túl sokat nyafog. Meg már amúgyis foglalt. 
 Markl – akinek a könyv szerint idősebbnek kellett volna lennie, és nem is értem, hogy  miért hagytak ki egy ekkora ziccert Ghibliék. Legalább válogathattunk volna. 
 Calcifer – aki ijesztő és faragatlan, utálatos meg minden… hm. Hidegrázását kap a nyuszis mamuszom tőle. 
 Répafej – mert kell egy random ugráló madárijesztő.

Tovább is lenne, de nem folytatom. Igazából minden szereplő nagyon jó, jellegzetes, időnként random, de kifejezetten senki nem csapja ki a negatív mutatót.

A legnagyobb hibája a filmnek pont az a furcsa randomsága, amit csakis annak köszönhet, hogy egy könyvadaptáció. Az eredeti történetben, írottan/olvasva Sophie szemszögéből minden meg van indokolva, ha nem is szó szerint, de rávezetően. Azonban a filmben nincs meg az a belső hang, ami billegő bokánkat kitámasztaná. Így nem is igazán értünk dolgokat, mint például Howl személységének a miértjét, vagy Sophie átkának a hogyantját. (Persze ki lehet silabizálni az említetteket, de az inkább a néző filozófiájának köszönhető, mintsem a film átadásának.) Illetve egy kissé zavarba ejtő néhány szereplő jelenléte, akiket a könyvből hoztak át, mint karakter, de már nem töltenek be jelentős szerepet, csak ott van, mert vicces és, ha vicces, akkor kell. Szerencsére, ez azért nem túlnyomó, egyáltalán nem zavaró. A korábban felsorolt negatívumok sem olyan borzasztóak, hogy a film értékéből levonjanak. Első nézésre, simán ellavírozunk mellettük.

Mondanivaló terén kis kedvencem nem hoz egyetemesen új dolgot. Miyazakihoz hűen, pacifisták vagyunk, gyűlöljük, és szigorúan ellenezzük a háborút. Továbbá nem szeretjük a városi közönyt, inkább koncentráljunk a személyes kapcsolatainkra, és bátran merjünk önmagunk lenni, még ha úgy érezzük, hogy (mások által) másra lettünk rendelve. Gyakorlatilag kit érdekel, hogy mire lettünk rendelve?

Szóval, ha szigorúan elemezni szeretném a mondanivalót, akkor igenis az önmegvalósításról van szó, saját magunk, és vágyaink felvállalásáról, illetve arról a folyamatról, hogy megtanuljunk szeretni. Ezt nagyon szépen példázza a főszereplők magatartása, fejlődése. Igazán motiváló, nem véletlen hogy a vándorló palota az egyik kedvenc Ghibli filmem.

Továbbá, a nagycsalád előtt simán levetítettem már többször, szerencsére van magyar szinkronja is. Tehát egy szó, mint száz, Miyazaki egyik legjobb filmje, mesteralkotása, kötelezője a Princess Mononoke és Chihiro Szellemországban mellett.

Zenei téren rettentő egyedi hangulatot hoznak a szólamok. Jó szokásomhoz hűen megint nem a fődal a kedvencem, hanem Sulliman varázsköre, de ez senkit ne zavarjon. Joe Hisaishi mostanra már igen belejött az egyedi remekművek alkotásába, és ez alól A vándorló palota sem maradt kivétel.

Külön nem emeltem ki a film díjait, de itt egy kis táblázat róla, ha valakit érdekel 😉

vándolró díjak

No most már tényleg abbahagyom. Nézzétek meg, megéri.

Találjatok meg Facebookon 😉

Mona voltam

Best cosplay ever. (A világ legjobb beöltözése)

Advertisements

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Anime, Kritika, Miyazaki Filmek, Mona
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Miyazaki75: Záró gondolatok | Kultúr Káosz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s