Sport Animék I. – Az ötösfogat by Yella

Be kell vallanom, hogy az elmúlt időszakban szörnyű dologra jöttem rá, mégpedig nem akarok minden velem szembejövő sportanimét máglyára vetni. Miután a dráma buttont mindenki kellően szétnyomogatta és az öcsém is kihordott lábon egy szívinfarktust a hír hallatán, térjünk is a tárgyra.

Több oka van annak, hogy előtérbe került nálam ez az eddig periférián, sötétben bujkáló műfaj, ami nevezetesen, koncentráltan tartalmazza a shounen eszenciát, vagyis a „soha ne add fel”, illetve „harcolj az álmaidért” elveket és társait. Nem eredetiek, nem is kell rajtuk sokat gondolkodni, de emiatt könnyen emészthetőek, nincs álfilozófia, többnek látszási kényszer, és nem kell rajtuk túl sokat gondolkodni. Cserébe pörögnek az események, nagyon ritkán vannak elnyújtott meccsek és mivel az alap gerinc mindnél ugyanaz (megnyerni a bajnokságot) az sem feltétlenül tragédia, ha nem fejezik be őket. Alternatív vég is ritkán figyel be és viszonylag tűrhető a humoruk. Nincsenek romantikus kapcsolatok (a néhanapján befigyelő enyhe bromancot nem vesszük annak), hiszen a szereplő gárda 98%-a hímnemű, és ha véletlenül keveredik is közéjük csaj, akkor sem játszik jelentős szerepet. Értsd, nincs idegesítő, hablatyoló, visító liba, akit tényleg csak azért tesznek be, hogy a fiúk ne tűnjenek (teljesen) homárnak. Kész haszon. A sport animéket leginkább a McDonald’s-hoz tudnám hasonlítani: nagyjából mindig ugyanazt kapod sajtburger címszó alatt. Nem találtam még köztük kimondottan rosszat (leszámítva a Tsubasa kapitányt, ami évekre vette el a kedvem tőlük). Viszont ez maga után vonja, hogy nem is annyira emlékezetesek.

Ebben a cikkben ezért rögtön ötöt fogok bemutatni. Lesz itt baseball némi röplabdával és kerékpározással fűszerezve, amik témájukban egyébként messzebb állnak tőlem, mint a Naptól a Béta Centauri, de meglepő módon élveztem őket. Rendhagyó szerkezetet fog ez az értékelés követni, vagyis versenyeztetni fogom őket, mivel ez illik igazán a sport animékhez. Jelenleg még én sem tudom, hogy melyikük a legerősebb a mezőnyben. Az öt versenyző következő: Ace of Diamond (2013-, jelenlegi hossz: 121 rész, státusz: második szezonja fut, shounen, baseball), Haikyuu! (2014 es első sorozat, a második 2015 őszétől fut, shounen, röplabda), Ookiku Furikabutte (2007-ben volt egy 25 részes felvonása, míg 2010-ben egy 12 részes szezonja, de még így is befejezetlen, shounen, baseball), One Outs (2008-2009: 25 rész, befejezetlen, baseball, seinen) és végül Yowamushi Pedal (2013-2015, 38+24 rész, az egyetlen ténylegesen befejezett cucc a mezőnyben, shounen, kerékpár).

Jöjjenek hát a versenyszámok, amikben megküzdenek egymással a riválisok.

A hero:

Viszonylag változatos volt ez a mezőny, amin én is meglepődtem. Sawamura Eijun-t (Ace of Diamond) találtam a legrégimódiabbnak közöttük. Az a hiperaktív, ügybuzgó, „csiszolatlan gyémánt” tipikus mintapéldánya, akit képtelenség leütni, sokat eszik és tele van energiával. Különlegessége, hogy egy régi dobóról kapta a nevét, mégpedig Sawamura Eiji-ről. Mivel alapjában véve szeretem ezt a vidám karaktertípust, így 3 pontot szerzett. A szimpátiám Furuyával (sorozatbeli rivális) szemben abszolút az övé.

A másik ügybuzgó Hinata (komolyan, ilyen névvel, hogy élhet hím nemű lény együtt, még ha fiktív is?) volt a Haikyuu!-ból. Ő talán abban különbözik Sawamurától, hogy valamivel kevesebbet szenved az előrejutásért és valahogy sokkal cukerebb, animés kifejezéssel élve „moébb”. 2 pontot csapkodott össze.

Mihashi Ren (Ookiku Furikabutte) teljesen az ellentétük. Ő a műdrámázás és a félénkség koronázatlan királynője, de persze azért ő is nagyon kitartó. Komolyan, pasit ennyit sírni, még nem nagyon láttam. Ennek ellenére legalább van egy karakteríve, vagyis nem kiállhatatlanul vészes, bár néha rezgeti a fojtogatási határlécet. 1 pontot szerzett.

A negyedik versenyző Tokuchi (One Outs), aki egy egyszemélyes showt csinált a saját sorozatából. Nagyon cool és okos. A legintelligensebb szereplő nem csak a hero mezőnyben, hanem mind az öt sorozatban! Olyan taktikázásokat vág le, hogy Light és L (Death Note) sírva szaladna a környékéről, ami miatt csak 4 pontot dobált össze, az azért van, mert antihős és nem mindig a szó jó értelmében.

Utoljára, de nem utolsó sorban ott van Onoda a Yowamushi Pedal otakuja, aki a maga természetes naivitásával és mosolyával belopta magát a szívembe. Különösen, mert nem nyafog. Pont olyan, mint egy aranyos, vidám kölyökkutya, akit nem lehet nem szeretni. 5 pontot kerekezett össze. Ez a dalocska pedig nem semmi.

A helyi „hideg bishi”:

Én csak így hívom a fekete hajú, coolnak kinéző, elit, szótlan, maguknak való, arrogáns (ennek mértéke egyedenként változó) srácokat, akiket szinte minden valamire való shounen felmutat. Az Ace of Diamond Furuyája ennek a típusnak az egyik díszpéldánya, aki ráadásul még Sawamura legfőbb riválisa is a csapaton belül. Viszont legalább kettőjük kapcsolatán látszik, hogy adandó alkalommal bármelyikük megfojtaná a másikat egy kanál vízben, ha övék maradna a szemétdomb „ki a nagyobb kakas a vidéken” című játékból. Furuya tehát hozza a nagy átlagot, némi időről időre feltűnő dinkasággal karöltve. Ő zárja a sort a mezőnyben, tehát 2 pontot kap.

A Haikyuu!-ból Kageyama tartozik ide, de a hideg külső mögött meglepően tüzes menyecske rejtőzik és -Furuyával ellentétben- karakterfejlődni sem rest, vagyis nem egy magányos ördög a végére, mint ahogy indult. Szóval 5 pont neki. Meg ugye ez a fej…

Abe-kun az Ookiku Furikabutte-ből is a „jó fej” kategóriába esik, még ha a nyitó megnyilvánulása nem is sejteti ezt. Nála csak a modora hasonlít az archetípusára, a jelleme nem. Kicsit sokat morog a drága. 3 ponot érdemel.

A One Outs egy egyszemélyes show szóval ki is hagyták az esetleges riválist a képletből vagyis kizártam ebből a kategóriából.

Yowamushi Pedal-ban Imaizumi komolykodik az elején, de ahogy ez egyik komment is megfogalmazta: „You try to be cool, but you are just a little dork, Imaizumi”. Két dolog miatt, nem ő nyerte a mezőnyt: mégpedig, hogy háttérbe szorult a sorozat második felébe és hiányzik az az intenzív karakterfejlődés, ami Kageyamát jelen volt. 4 pontot dorkodott össze a csapatának.

Ahogy látom, nem csak nekem tűnt fel a hasonlóság 😀

 

Jöjjön a csapat többi tagjai:

Ace of Daimond emlékezetesség szempontjából ki tudja állítani a két fogóját vagyis Cris-senpait és Miyukit. Őket jobban bírtam, mint a herot, különösen az utóbbit. Viszont a rengeteg tagja van a csapatnak – akiket a hossz ellenére- nem sikerült rendesen megszerettetni a sorozatnak, de még csak normális bemutatásra sem igen futotta. Miyuki azért nagy arc. Lazább és szemtelenebb bárkinél az öt sorozatban. Nem mellesleg intelligens is és ez nála ez a hihető szintjén mozog. 3 pontot futott haza a csapat összesítettben.

A Haikyuu! gárdájában Tanakanak minden szava aranyat ér és Nishinoya se semmi, mindkettőjükön jót lehet nevetni, bár a vigadalom a második szezonra alább hagy. Ők holtversenyben vannak az előző csapattal, vagyis 3 pont a Griffendélnek!

Ookiku Furikabutte is két kiemelkedő szereplő figyel még a partvonalon: Tajima és Hanai. Tehát ők is holtversenyben érkeztek a célba 3 pont.

Az One Outsban még mindig monoba tolja Tokuchi, a többiek meg statisztálnak hozzá. Szóval 1 pontot érdemel a bandája.

A Yowamushi Pedal maradék négy tagja viszont nem kispályázik és nem rest elbiciklizni azzal az 5 ponttal. Ennyi dinkát egy rakáson régen láttam.

yowamushi-pedal

A szembenálló ellen:

Na igen, ez sem egy lényegtelen szempont, hiszen jó antagonista nélkül nincs epic fight. Az Ace of Diamond-ban átjáró ház van. Viszonylag sok a vetélytárs, de annyit senki sem marad, hogy megunni vagy megkedvelni igazán lehessen, avagy éljen a középkategória. Tehát 3 pont.

Náluk rosszabbul muzsikálnak a Haikyuu!-ok, amiben csak a „nagy király” képe dereng az emlékezetemben, főgonoszként, az sem túl élesen. A többi ellenfél meg nem ellenség. 1 pont nekik.

Az Ookiku Furikabutte-ben sem sokkal rózsakertesebb a helyzet. Azt azonban értékeltem, hogy a tényleges ellen Mihashi régi szekáló csapata az első körben. Továbbá Abe régi fogója is érdekes lehetne, ha 2. sorozat végére befutott volna, de ez nem történt meg ezért 2 pontos dobás történt.

Az One Outs egyik zseniális húzása a „főgonosz” vagyis a tulaj, akire épp elméjű ember nem is számítana. A profitorientálság nevében követi el morális gaztetteit és a protagonistát is igyekszik hülyére venni. Ő van olyan mocsok dög, hogy összelopja azt az 5 pontot.

A Yowamushi Pedal-ban is kidolgozott az ellen, főleg a főnemezis csapat, akinek a tagjai legalább akkora bemutatást kaptak, mint maguk a hero-sok vagyis 4 ponttal a bringások lettek ebben a körben a második befutók.

Ki a legszebb a vidéken? Avagy mi van a karakterábrázolással:

A legpofásabb egyértelműen az Ace of Diamond. Nagyon szépek a szereplők és az animációra sincs panaszom. Szóval 5 pontos hazafutást produkált Sawamura és bandája.

A Haikyuu! sem panaszkodhat szoros emberfogásban követei. Bár a karakterábrázolása nekem csöppet moés, de azért szokható. 4 pont.

Az Ookiku Furikabutte viszont helyenként kifejezetten csúnya. Igen, Mihashi, rád nézek. Olyan fejet vágsz a sorozat 80%-ban, mint egy ebihal. Nem katasztrofálisan rossz a helyzet, de mivel ez egy verseny ezért a többiekhez képest 1 pont.

Viszont Tokuchi meg, úgy néz ki, mint Super Sonic, mínusz izom. Ráadásul fanservicétől sem riad vissza a stáb. Az op-vel igyekeznek megfogni a női brigádot. Nálam ez 2 pontot ér.

A Yowamushi Pedal-ban is vannak érdekes arcok, de mivel ott szinte az összes szereplő flúgos, ezért még azt is megkockáztatom, hogy illik a stílushoz. 3 pontot visznek haza a bringások.

Hitelesség:

Erről már egyszer írtam. Én nem realitásokat keresem az animúkba, hanem hogy legyen valami a saját világán és keretein belül konzisztens, hihető. Nem baj, ha van egy kis túlzás. Egy jó sport sorozatnak az az ismérve, hogy annyira nem szállhat el, mint mondjuk, teszem azt egy shounen fight, vagyis a túl különleges, nem létező képességek egy idő után megbosszulják magukat. A mezőnyben, ebbe a hibába esett a Yowamushi Pedal, aminek különösen a második évada szenved ettől. Bár már az elsőben is van egy szereplő, aki a mellizmaival trécsel, mármint Andyvel és Frankkal. Nem is beszélve Midousujiról, aki olyan mintha egy másodrangú gonosz egy közepes shounen fightból. Ritka undorító egy figura, már a rajzolása alapján is. Aztán ott vannak a random power-upolgatások például Narukutól, amik végképp betesznek a cuccnak. Sajnos ez 1 pontnál nem ér többet.

A hitelesség oltárán az One Outs is elvérzik, mert egyszerűen túltaktikázza magát, vagyis a sorozat legnagyobb erénye a visszájára fordult ebben az esetben is: 2 pont.

Az Ace of Diamond laikusként abszolút hihetőnek tűnik, de van egy „aprócska” problémám, nevezetesen, hogy a szereplői tinédzserek. Olyan, mintha egy kiképző táborba lennének és a mozdulataik túl kiforrottnak tűnnek az életkorukhoz képest. Azonban  a Haikyuu!-ban egyenesen röpködnek és lebegnek a karakterek, ami kiharcolja magának a 3 pontot, így az AoD  kapja a 4-t.

A nyafogás és egyebek ellenére a leghitelesebb számomra az Ookiku Furikabutte volt. Ott tényleg úgy éreztem, mintha egy igazi ifi bajnokságot néznék: 5 pont.

Móka és kacagás:

Eben a kategóriában az abszolút nyertes a Yowamushi Pedal, már az első részben megvett kilóra. Nem is emlékszem rá, hogy mikor nevettem fennhangon animén az elmúlt időben. Igen, Onoda kis dala meghatározta az alaphangulatot és nem csak a hideg bishije szoftverét fertőzte meg. Egyszer csak azt vettem észre, hogy én is dúdolom utána. Igen, ilyen sem esett még meg velem. Vagyis, amit a hihetőség oltárán elveszített, itt visszanyerte. Másképp fogalmazva, ami a legnagyobb hátránya, az egyben előnye is bizonyos szempontokból. Az eltúlzott, hihetetlen ellenfelek és képességek ugyanis viccesek. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Nagyon jól szórakoztam és ez talán még fontosabb, mint bármi. 5* pont.

Sawamura Eijun (Ace of Diamond) is elég dinka. Mikor meglátom a fejét, tőle is jó kedvre derülök, bár ez az érzés kevésbé intenzív, mint az előző esetekben. Viszont, amit Miyuki levág vele, az kész. 4 pontot szerezett ebben a körben ez a páros.

A harmadik helyen holtverseny alakult ki a Haikyuu! és az Ookiku Furikabutte között. Ez főleg Tanaka közbenjárásának köszönhető, de Nishinoya sem nyomja rosszul az első sorozatban. Az utóbbiban Tajimának vannak olyan beszólásai, hogy köpni-nyelni nem tud szó szerint az ember leánygyermeke. Vagyis 2,5 és 2,5 pont.

A One Outs kullog ismét a sor végén. Bár az a sorozat is képes mosolyt, ha nem is röhögést fakasztani az arcomon. 1 pont.

Plusz és mínusz támadópontok és aktivált képességek:

Az Ace of Diamond egy klasszikus vonulaton haladó sport anime, amire extra pontot tudok adni, az az, hogy a legfőbb rivális csapaton belül dobál. Erre megy +1 pont, illetve a második szezon harmadik endingje nőtt a szívemhez az is +1 pontot aktivált a versenyben.

A Haikyuu!-ban meg pont azt tetszett, hogy a hero (Hinata) azzal a személlyel kerül egy csapatba, akit legfőbb riválisának tart és kénytelen vele együtt dolgozni. + 2 pont.

Az Ookiku Furikabuttenál viszont Ren néha rezgette a lécet. Igen, volt amikor konkrétan idegesített -1 pontot kap.

Az One Outs-ban hatalmas ötletnek tartom, hogy a sportot gyakorlatilag egy mentális párbajjá degradálták a készítők. Ez ugye egyúttal a hátránya is, de meg kell vallanom engem elszórakoztatott. + 5 pontot zsebeltbe Tokuchi és csicskásai.

Végezetül jöjjön a Yowamushi Pedal a végső elszámolásnál. Pozitívuma sorozatnak az, hogy befejezett, ami extra 3 pontot hozott a konyhájára. Viszont még csak érintőlegesen esett szó a második szezonra bekövetkező negatív irányú változásokról. Konkrétan az időhúzásról és az aranyhal effektről. Ezért – 2 pont. Ez azonban a kisebbik gond, mert ott van Midousuji, akit konkrétan gyűlölök szomorú múlt ide vagy oda. Ennyire oda nem illő figurát talán még nem is láttam egyetlen sorozattól sem. Szóval újabb pont levonás -1 (azért -1, mert egy szereplőről van szó).

Összesítés:

táblázat

A trón minden baromsága ellenére- a Yowamushi Pedalé (27 pont), amit főleg a szereplőinek köszönhet. Szoros emberfogásban követe őt a Ace of Diamond (26 pont), amin lassan fél éve boldogítja a hétfőimet. A harmadik helyen csapkod a Haikyuu!, 22,5 ponttal. Az One Outs (20 pont) egy végső csellel megúszta az utolsó helyet, így a „futottak még” kategóriában az Ookiku Furikabutte (16,5 pont) „győzedelmeskedett”. Összességében elég jó kis csapatot alkotott ez az ötös fogat. Mindegyiknek meg van a maga előnye, hátránya, miegymása. Nyugodt szívvel ajánlom minden a célcsoportnak, blablalala… Jól van na, azért részemről Hime, Hime mindenek felett!

927.gif

Advertisements

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Anime, Kritika, Yella
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Ági szerint:

    Csak a Daiya no Ace hitelességéhez kapcsolódóan szeretnék hozzászólni. Ugyanis pont, hogy a Daiya no Ace a hitelesebb és nem az Oofuri. A Japán középiskolás baseball iszonyat hardcore és bármilyen hihetetlenül hangzik, híresebb a profi ligánál is. A Koushien idején egész Japán megőrül, mindent közvetítenek kb. az összes médiumon keresztül. Akik pedig eljutnak a Koushienig már nagyon komoly játékosok a koruk ellenére is. Ha kíváncsi vagy, csak üsd be youtube-on pl. hogy Koushien vagy High School Baseball In Japan. Van olyan középiskolás dobó, aki simán dob 150 km/h-ás labdákat. A stadion pedig tömve van, szurkoló csapat, zenekar, minden. 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s