A vadon hercegnője by Yella

A Szenterdőt őrző vaddisznót meglőtték messzi nyugaton. Egészen keletig – az enshik földjéig- menekült golyó ütötte sebével. A lövedék a csontjáig hatolt, a húsát marta, és a gyűlölet démonná változtatta. Mostanra csupán a bosszú mozgatja: megölni minden elé kerülő embert. Ashitaka – az enshik utolsó hercege- azonban szembeszáll a fenevaddal és sikeresen megfékezi. Igen ám, de a harc során ő maga is megsérül, így az átok, a romlás az ő kezét is átitatja. Nincs más választása, minthogy elinduljon azon az úton, ahonnan a vadkan érkezett, hogy gyűlölettől el nem vakultan lásson…

final_battle_by_yaphleen-d57d394

Elérkeztünk Miyazaki magnum opusához, avagy kevésbé alkimistásan fogalmazva a főművéhez. Ez a film ugyanis a tökéletesség határát súrolja, mindenféle szempontból.

Arról az előző cikkemben már esett szó, hogy a délszláv háború miatt a japán rendező kiábrándult az emberekből, az elveiből, egyáltalán mindenből. Sötét világnézete a Porco Rosso után egyre erősebb lett, és emellett -nincs is min csodálkozni- egy alkotói válság is elérte. Az írói blokk idején ugyan leforgatott egy On Your Mark című promóciós videót, de érdemben csak 1994-ben kezdett neki új egész estés filmje tervezéséhez. 1995-ben Jakusimaba és Kjúsúba utazott, azokra a helyekre, amik egyszer már megihlették, nevezetesen a Nauszika kapcsán. A történetben és a mondanivalóban is vannak átfedések a két mű között, bár míg a Nauszika egy sci-fi, addig a Mononoke egy alternatív japán középkorba kalauzolja el nézőjét.

Szóval Miyazaik és csapata 1995-ben kezdett neki a tényleges animációs munkálatoknak. A film nem kevesebb, mint 144 000 képkockát tartalmaz, amiből 80000-t a Mester újra rajzoltatott. Nem is csoda, hogy egy hónappal a japán bemutató előtt készült el a záró jelenet story bordja. A Mononoke Hime nagy részét kézzel rajzolták, de már használtak digitális festést (a határidő miatt), illetve ötpercnyi számítógépes animáció is bekerült a filmbe. A karakterábrázolás is jóval részletesebb az előző Miyazaki filmekhez képest, egyszerűen az addig is kifogástalan kivitelezést egy újabb szintre emelték a Ghiblinnél. Ugyan ez vonatkozik az OST-ra is. Szóval az animáció mai szemmel nézve is kifogástalan.

e2e0218b89aca6f59186a7e8ac03f50f

A beltartalom szintén. Minden szónak, minden elejtett mondatnak súlya van. A háború és a természetvédelem szeretete jelen van az egész filmben. Azonban nem a jó küzd a gonosz ellen, hanem inkább két ellenpont, ellentétes nézet csap össze.

A két női főhős is más, mint a többi Miyazaki filmben. San – életkorával ellentétben- nem az ártatlan, naiv, optimista lélek, mint például Fio, Kiki vagy Sheeta voltak. Nagyon nem. A farkasok által felnevelt lány híján van minden könyörületnek, olyan zabolátlan, akár a természet. Fényévekre áll a hagyományos női szereplőktől, Miyazaki szinten is kiemelkedik. Hozzá talán csak Nauszika fogható az életműben, de ő is eltörpül mellette.

san-princesse-mononoke

A másik térfélen – az emberek oldalán- Eboshi úrnő áll, aki a maga módján legalább annyira különleges hős, mint San. Például a környék összes hátrányos helyzetű emberét felkarolta, kezdve a leprástól a prostituáltig bezárólag tényleg mindenkit, és emberhez méltó életet biztosított számukra. Mindenki tiszteli és szereti őt, annak ellenére, hogy a közjó érdekében néha elég nehéz döntések meghozatalára is képes. Igazi vezető alkat. Ennek megfelelően határozott, bátor és céltudatos teremtés is, aki szereti feszegetni a határokat, még ha azokat istenek húzták is meg.

Ashitaka kettőjük között áll, az ember, akinek az a feladata, hogy gyűlölettől el nem vakultan lásson. Ő az egyensúlyt testesíti meg a történetben, az a személy, aki nem felejtett el embernek lenni, miközben ugyanúgy tiszteli a természetet, mint ősei. Az ilyen emberek napról napra fogynak, az enshikről a világ nagy része úgy tudja, hogy kihaltak. A Mononoke hime mellett az Ashitaka sekki cím is felmerült. Utóbbit Miyazaki preferálta volna jobban, de lebeszélték róla. Ennek ellenére ő a kulcs karakter, hiába lopja el végül a showt tőle San és a farkasai.

tag_26934

Apropó farkasok. Az egész világ, az erdő, minden él és lélegzik a filmben, ha szabad így fogalmazni. Az erdő szelleme misztikuma és az elátkozott disznók mind-mind a helyén vannak.

77968637269731226_qgcv156m_c

A film hangulata komor. A Porco Rossoval eltérően csak nagy ritkán üti fel a fejét néhány poén. Ez azért furcsa, mert a vörös disznóval ellentétben ezt a gyerekeknek is szánta Miyazaki. Mondjuk nem japánban, de Amerikában volt is ebből némi bonyodalom, mert a szülők, akik elvitték rá a porontyukat, hanyatt homlok menekültek ki a vetítésről, amikor Ashitaka elátkozott karja megszabadított nem egy szamurájt a fejétől. (A nagytestvérekre pont ellenkező hatást tett a dolog.) Mondjuk a forgalmazó – történetesen Disney leányvállalata a Miramax – megpróbálta megvágni, erre a rendező küldött nekik egy katanát („Egy vágást sem!” üzenettel). Úgyhogy besorolták korhatárosra, de a fentiekből is látszik, hogy nem mindegyik szülő vette komolyan a figyelmeztetést.

A japán bemutató után két évvel került az amerikai mozikba a film, vagyis 1999-ben. Ez azért érdekes adat, mert ekkortájt kezdtem el netezni és ez volt az első Miyazaki mozi, amivel hír szintjén összefutottam. Mivel akkor mutatták be a Tarzant is, és ment a nagy összehasonlítás internet szerte, hogy a japán anime mennyivel jobb a nyugati rajzfilmeknél, mert milyen komoly mondanivalója van ennek a filmnek és különben is ott van, az ominózus San ápolja Ashitakat jelenet, meg a sok vér, amit Disneyék soha nem vállaltak volna be… stb. Megjegyzem a lelkesedés abszolút jogos volt, bár a kelleténél jobban kiemelték a vért és az etetős jelenetet azok a régi beszámolók. Az egy másik történet, hogy a japán rajzfilmgyártás 99,9999999999999999999999999999999999% nem ilyen, és a Miyazakinak sem sikerült a saját maga által felállított lécet megugrania a későbbiekben. (Bár a Chirio Szellemországban-nál majdnem megtette ezt a bravúrt.)

Magyar szinkronos változat is létezik belőle, illetve készült hozzá egy második is, amit mostanában fognak bemutatni. Viszont a Ghibli díszdobozos kiadásából valahogy ki sikerült hagyniuk.

Mindent összevetve tartom a tételmondatomat: ez Miyazaki magnum opusa és aki még nem látta, az sürgősen pótolja be, mert nem tudja, mit veszít azzal, hogy még nem tette meg. Miyazakinak ezért is (!) Oscart kellett volna kapnia, nem csak a Chihiroért. Még egy adalék infó a végére: ez az egyetlen filmje Miyazakinak, amiben még említés szintjén sincs szó repülésről.

Reklámok

Kultúr Káosz névjegye

Ha érdekel téged a rajz, képzőművészet, filmek, animék, videójátékok és sok más random dolog, akkor jó helyen jársz, mert mi itt ezekkel foglalkozunk.
Kategória: Anime, Kritika, Miyazaki Filmek, Yella
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A vadon hercegnője by Yella bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Miyazaki75: Záró gondolatok | Kultúr Káosz

  2. Visszajelzés: A vörös teknős by Aedan | Kultúr Káosz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s